H. Németh István
A béke és annak háttere az egész korszakra (16-17. század) jellemző problémákból táplálkozott. A Magyar Királyság ekkor két nagyhatalom, a Habsburgok vezette tartományok, valamint a Német-római Birodalom, illetve az Oszmán Birodalom között képzelhette el politikai létét. A királyság védelmét egyedül úgy lehetett biztosítani, hogy a Magyar Királyság többé-kevésbé e birodalmak egyikébe (és ez csak a Habsburgok vezette államalakulat lehetett) tagozódik be, hiszen az ország védelmi kiadásai jócskán felülmúlták annak belső jövedelmeit.
Másrészt a magyar rendi politizálás egyik legnagyobb ütőkártyája az „örök ellenség", az Oszmán Birodalom volt. Már Szapolyai János és I. Ferdinánd közti küzdelem idején bebizonyosodott, hogy a magyar trónkövetelő legnagyobb támaszát a török haderő jelentheti. A 16. század közepétől ezt a szerepet már konszolidáltabb formában a félvazallus Erdélyi Fejedelemség tölthette be. János Zsigmond, majd Báthori István fejedelmek idején kezdődött ez a folyamat, de valódi politikai „programmá" csak a Bocskai István vezetésével kirobbant felkelés idején vált.
A bécsi béke első és utolsó oldala
N 39 – Regnicolaris Levéltár – Archivum Regni – Ladula C Tractatus pacis – Fasc. A – Nr. 8.
Az 1606. június 23-án aláírt bécsi békében átengedték Bocskainak és vér szerinti fiú utódjának a Tiszántúl egy részét (Ung, Bereg, Szatmár vármegyéket, Tokaj várát, és Szabolcs vármegye azon részét, ahol a felkeléshez elsőként csatlakozó hajdúkat letelepítették), és az Erdélyi Fejedelemség önállóságát is elismerték. A protestáns vallásgyakorlatot biztosították, de a katolikus egyház birtokai és közjogi állapota sértetlen maradt. A jezsuiták kiűzése helyett azok birtokszerzését tiltották meg. A nádor tisztének betöltését szavatolták (1608-ban e tiszt betöltője Illésházy István lett), de a kamarákat természetes módon nem törölték el. A bécsi béke ezzel a következő évszázadra döntően meghatározta a magyar politikai életet, főként azzal, hogy lehetőséget nyújtott az erdélyi fejedelmeknek a beavatkozásra a bécsi udvar és a magyar rendek viszonyába. Erdéllyel a rendek is erős ütőkártyát kaptak a kezükbe, ami számukra olyan hátországot biztosított, ami fenntartotta befolyásukat egy olyan korszakban, amikor Európa-szerte a rendiség meggyengülésének lehetünk tanúi. A béke cikkelyeit a már idézett 1608. évi országgyűlésen immáron az elégedetlen osztrák tartományok, valamint a cseh és morva rendek támogatásával, illetve a Rudolf állapota miatt kialakult politikai krízis okozta válság megoldását elérő Mátyás főherceggel történő kiegyezés segítségével sikerült beiktatni, és rendelkezéseit végrehajtani.
 |  |
Mátyás főherceg és Illésházy István kézjegye a békeokmányon
