René Roudaut úr, Franciaország magyarországi nagykövete január 20-án ünnepélyes keretek között adta át a Magyar Országos Levéltárnak a követségen őrzött Deák-leveleket, melyeket a haza bölcse az 1850-es években írt keresztlányához, Nedeczky Idához. A levelekkel együtt Deák egy hajtincse is a levéltárba került.
Marton-Szabó Dorottya
2011 novemberében értesítést kaptam Cieger András történésztől arról, hogy a Francia Nagykövetségen Deák Ferenctől származó, Nedeczky Idához címzett levelek találhatók. A levelek beadásának körülményei nem ismertek, de azt tudjuk, hogy egy bizonyos Szabadhegyi Imréné adta be őket a Francia Nagykövetségre. Az ajándékozás ideje szintén nem ismert, csak feltételezéseink vannak: vagy az 1944/45-ös háborús események, vagy talán a kommunista hatalomátvétel, esetleg az 1956-os forradalom késztethette a hölgyet arra, hogy az iratokat –örököse nem lévén – a Nagykövetségen hagyja. Jogosan merül fel a kérdés: miért éppen a Francia Nagykövetségen? A választ a beadó, Szabadhegyi Imréné nemzetisége adja meg: Marie Lacoste néven született Párizsban. Második férjével, Nedeczky Ida fiával 1907 körül költözött Magyarországra. Az iratokat először valószínűleg Szabadhegyi Imre őrizte, majd az ő – 1931-ben bekövetkezett – halála után francia származású felesége. Marie asszony 1938-ban egy visszaemlékezést is írt Deux patries – Akinek két hazája van címmel, amely azonban sajnos nem tartalmaz utalást a levelekre vonatkozóan. |
 René Roudaut, Franciaország magyarországi nagykövete, Mikó Zsuzsanna, a Magyar Országos Levéltár megbízott főigazgatója és Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár az ajándékozási ünnepségen |
A levelek zöme egyébként 1888-ban megjelent a Pesti Napló hasábjain, a 28. és 29. számban. Érdekesség, hogy közlőjük, a titokzatos G.V. úgy adta közzé a leveleket, hogy azok végig a család tulajdonában voltak. Talán nem túl merész az a feltételezés, hogy G.V. a család barátja, esetleg rokona lehetett, ha egyszer a féltve őrzött, sorszámozott leveleket megnézhette, tartalmukat kivonatos formában közölhette. A Pesti Naplóban megjelentetett levelek között van két olyan darab, amely a mostani alkalommal nem került elő. Az egyik talán a hiányzó 5. sorszámú (kelte valószínűleg: 1857. április 16.), a másik pedig a sorozatban az utolsó, mely 1869. október 2-i.
A levelek későbbi sorsa igencsak bizonytalan. Arról, hogy Szabadhegyi Imréné a Nagykövetségre beadta őket, semmilyen hivatalos írásos feljegyzés nem maradt fenn, sajnos. René Roudaut úr, Franciaország magyarországi nagykövete elmondása szerint régi közlönyök, journal-ok között őrizték a leveleket, melyek együtt költöztek a Nagykövetséggel a Lendvay utcába .
Essék szó a Nedeczkyekről is: Nedeczky Károly Lajos Deák barátja, Ida pedig az előbbi gyermeke és a politikus keresztlánya volt. Nedeczky Károly hirtelen és váratlan halála után Deák Ferenc a félárván maradt öt gyermek atyai segítőjévé, patrónusává vált. Érzéseiről a legkorábbi, Idához írt levele is tanúskodik:
Deák Ferenc levele Nedeczky Idához. Kehida, 1853. jauár 11.
"Kedves leányom!
[…]
Szíves kívánatidat én is viszonzom. Adjon Isten Néked egészséget, szorgalmat, s béketűrést. Oltalmazzon meg a jó igyekezet hidegségétől, tanulásodban az útnak fagyos göröngyeitől, otthoni viszon[y]aidban anyád s nagyanyád dörgésétől, s az azt követő csattanástól, a harag tüzétől, a könnyelműség szelétől, s az éjjeli árvizektől. – Ha még annyit javulsz, mennyit két év óta nőttél, úgy szükség idején még angyalnak is be fogsz illeni, de most még kis ördög vagy, kit én azonban minden kis és nagy ördögök között legjobban szeretek.
[…]
Szerető papád, Deák"
A múlt pénteken, 2012. január 20-án ajándékba kapott levelek tehát magánjellegűek. Deák Ferenc politikai szerepvállalására, államférfiúi nagyságára vonatkozó újabb adatokat belőlük nemigen lehet kinyerni. Viszont az iratok minden olyan érdeklődő figyelmébe ajánlhatók, aki Deák Ferencre mint magánemberre kíváncsi. Mit tudunk habitusáról, személyiségéről? Kiegyensúlyozott, gazdag érzelemvilágú, ugyanakkor rendkívül zárkózott és szerény férfi volt. Puritánsága mellett azt is lehetett róla tudni, hogy nem kedveli a földtől elrugaszkodott álmodozást, az illúziók kergetését. Politikája során művészeti tökélyre fejlesztette a kompromisszum-keresést, így nem csodálható, hogy Nedeczky Idához írt leveleiben is visszafogottságra, a szertelen és makacs viselkedés elhagyására próbálja bírni pártfogoltját, mindezt hol komoly, hol humoros és csipkelődő hangvételű levelekben. Álljon itt erre további két szemelvény példaként: |  |
Deák Ferenc levele Nedeczky Idához. Kehidán, 1854. február 26.
Ida egyébként a levelek születése idején cseperedett tizenöt éves bakfisból friss házas fiatalasszonnyá. Ezt a folyamatot Deák levelei tónusának érzékeny változása is jelzi.
Szólnom kell még a hajtincsről is. Tudomásom szerint Deáktól eddig testereklyét nem ismerünk. És bár a politikus nem – vagy nem szívesen – áldozott semmiféle szentimentális divathóbortnak, de Idával, a szeretett keresztlánnyal kivételt tett. A tincsbe egyébként néhány ősz hajszál már belevegyül. Összevetve azt a Deákról készült képekkel, fotókkal, a haj a levelek keltével azonos időszakból származik, az 1850-es évekből. Deák ugyanígy engedékenynek bizonyult Ida egy másik kérése kapcsán is: "Pesten, Február 22-én 1855.
|  |
