JELEN A MÚLT JÖVŐJE
Elmúlt korok súlyadója, a kövezetvám
Kulcsár Krisztina
Pest szabad királyi városa 1692. március 29. óta szedhetett kövezetvámot, ebben a jogában az uralkodó 1694-ben erősítette meg. Ezt az illetéket a város útburkolatának igénybevételéért a szekerek, állatok és szállítmányok után fizették. 1826-ban a pesti kövezetvámot Franz Groß bérelte. A városon belüli viták miatt a helytartótanácsi ügyirathoz csatolták azokat a cédulákat is, amelyeket a be- és kilépő lovak, szekerek, kocsik számára adtak ki. Az uralkodó által 1813-ban engedélyezett táblázat szerint marhánként megszabott összeget kellett leróni a szekér rakománya alapján.
Sárga biléták egy lóért fizetett 5 krajcárról
C 44 – Helytartótanácsi levéltár – Departamentum politicum comitatuum – 1828. F. 36.
Magasabb vámot számítottak a Magyarországon termesztett dohányért, gyapjúért, mézért, vasért és viaszért, továbbá ásványkincsekért (ólom, réz, cink, antimon, szóda, timsó), borért, pálinkáért, papírért, állatbőrért és szőrméért, kenderért, lenért, szalonnáért, üveg-, bőr- és vasáruért, fűszerekért, textiláruért. A fuvarosok, akik üres szekérrel érkeztek a városba, a belépésnél mentesültek a fizetés alól, de kilépéskor a szokásos tarifát fizettették meg velük.
Fehér biléták egy lóért fizetett 3 krajcárról
Vámcédulák a fehér bilétával a városba behajtott szekerek befizetéséről
2, 3, 4, 5 igásállatért és egy szekérért fizetett kövezetvám (10, 15, 16, 19 krajcár)