Magyar Országos Levéltár

JELEN A MÚLT JÖVŐJE

Emberiességgel a békéért

Szlovikné Berényi Márta

A vöröskeresztes eszme a 19. sz. második felének háborúi kapcsán alakult ki. Történeti előzményei ugyan voltak annak (Magyarországon is), hogy a háborúk áldozatait megkülönböztetés nélkül védelem és gondoskodás alá kell helyezni, azonban, hogy ez intézményesen, nemzetközi szerződések alapján történjen, az 1859-ben lezajlott solferinói csatát követően fogalmazódott meg. Henry Dunant svájci üzletember javasolta, hogy már békeidőben alakuljanak olyan szervezetek, amelyek háborúban önkéntesen vállalják a sebesültek ellátását, valamint hogy nemzetközi, kormányszintű egyezményekben rögzítsék a háborúk áldozatainak védelmét szolgáló alapelveket és eljárásokat. Dunant kezdeményezésére 1863-ban megalakult a Sebesülteket Segélyező Nemzetközi Bizottság, amely a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága(International Committee of the Red Cross) elődjének tekinthető.

A Dunant által megfogalmazott első Genfi Egyezményt 1864-ben Genfben, 12 ország megbízottai által tartott tanácskozáson fogadták el. Ez lett a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának alapokmánya. A szervezetnek a Genfi Egyezmények különleges jogi státust biztosítanak. A fegyveres konfliktusok áldozatainak védelme, segélyezése az alapvető funkciója, amelyet jelmondata kifejez: „Inter arma caritas” („Könyörületesség a háborúban”). A mozgalom alapelvei: az emberiesség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntesség, egység, egyetemesség. Jelképe ettől kezdve a vörös kereszt. Henry Dunant tevékenységéért 1901-ben elsőként kapta meg a Nobel-békedíjat.

A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának álláspontja szerint egy országban csak egy Vöröskereszt működhet. A kiegyezés után – mivel Magyarország ragaszkodott az önálló Vöröskereszt megszervezéséhez – az uralkodó kormányközi értekezletet hívott össze annak tisztázására, hogy milyen módon lehet megszervezni a dualista állam mindkét felében függetlenül működő Vöröskeresztet. Döntésük szerint egy vegyes bizottság kapott megbízást a két szervezet működésének részletes kidolgozására. Javaslatukat az uralkodó jóváhagyta, és megbízta gr. Károlyi Gyulát a Vöröskereszt megszervezésével. Az 1881 májusában megtartott közgyűlésen mondták ki a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletének megalakulását. Első elnöke gr. Károlyi Gyula lett. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága kivételt tett, és 1882-ben elismerte az Egyletet önálló szervezetként.  A megalakulás körülményei kiemelik az Egyletet más korabeli egyesületek közül. Jogi helyzete egyedülálló volt, feladatai alapján közintézménynek tekinthető. Alapszabályát az uralkodó hagyta jóvá, ellentétben a szokásos eljárással. Kiemelt szerepét jelzi az is, hogy Horthy Miklós 1922-ben állami kitüntetést alapított Magyar Vörös Kereszt Díszjelvény néven (a képen I. fokozata, az Érdemcsillag látható), amellyel az Egylet céljainak előmozdítása körül szerzett érdemeket jutalmazták.

Az I. Genfi Egyezmény előírásainak megfelelően, az Egylet alapszabályában meghatározott céljai a következők voltak: az egészségügyi gondozáson túlmenő segítség nyújtása a sebesült, beteg katonáknak; hadifoglyok, túszok, internáltak hollétének megállapítása, a hozzátartozók tájékoztatása; postaforgalom közvetítése; rokkant katonák és elesettek családjának támogatása; segítség nyújtása árvíz, tűzvész, ínség, járvány esetén.

A századfordulón már kb. 50.000 tagja volt, és sorra alakultak vidéki fiókegyletei. 1900. január 2-án jelent meg hivatalos lapja a Magyar Vörös-Kereszt. A tagdíjakból és nyeremény kölcsönökből származó jövedelméből az Egylet megalapította az Erzsébet Kórházat, és képes volt több tábori kórház felszerelésére. Segélyezte az 1883-as árvíz és az 1892-es kolerajárvány áldozatait, ínségenyhítő akciókat, ápolónőképző tanfolyamokat szervezett. Az első nemzetközi akció, amelyben az Egylet is részt vett, az 1885-ös szerb-bolgár háborúhoz kötődik.

Az I. világháború kitörése után az Egylet azonnali utasítást kapott a hadvezetőségtől tábori kórházainak frontra küldésére. A hazaérkező sebesültek ellátásában is fontos szerepe volt. Ekkor állította fel először Tudósító Irodáját, majd a Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatalt. 1918-ban változás állt be az Egylet vezetésében. A kormány gr. Károlyi Mihálynét kormánybiztossá nevezte ki, a név pedig Magyar Vörös-Kereszt Egyletre változott.

Az 1920-as években hanyatlás következett be, mert az Egylet vagyonának egy része az elcsatolt területeken maradt. 1926-ban kormánysegéllyel sikerült a Baross utca 15. sz. alatti épületet megvennie. Az épület 1944-ben súlyosan megsérült. Újjáépítése után 1957-ig működött itt az Országos Központ. Az Egylet – a kormány hozzájárulásával – 1921-ben belépett az 1919-ben megalakult Vöröskereszt Társaságok Ligájába, amely összefogta és összehangolta a nemzeti társaságokat. A szervezet neve ma Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége, és a békeidőben végzendő feladatokat vállalja magára. Ezt fejezi ki az írás címéül választott jelmondata. A két szervezetet és a nemzeti társaságokat együtt Nemzetközi Vöröskeresztként említik.

A II. világháború kitörése után az 1940-ben elfogadott új alapszabály – amelyben az egylet neve Magyar Vöröskereszt lett – már kimondta, hogy a Magyar Vöröskereszt háború esetén a Honvédelmi Minisztérium illetékes osztályának irányítása alatt áll. A Vöröskereszt felkészült a menekültek fogadására, megkezdte a lakosság légoltalmi felkészítését, és a hivatásos és önkéntes ápolónők számára tanfolyamokat szervezett, segélyhelyeket állított fel. 1939 szeptemberétől a lengyel menekültek gondozása vált egyik fő feladatává. Ekkor állította fel újra Tudakozó Irodáját, a katonai és polgári menekültek levelezését közvetítette, kereste hozzátartozóikat, adatokat kutatott fel és szolgáltatott a harcoló katonákról. A Szociális Szolgálatra is új feladatok vártak: a menekültek és más rászorulók segélyezése, gondozása, munkaközvetítés, gyűjtések szervezése.

Horthy Istvánné mint vöröskeresztes ápolónő a keleti fronton

A megszállás, majd a nyilas hatalomátvétel következtében a Magyar Vöröskereszt tevékenysége átmenetileg szünetelt. Feladatát az 1945 januárjában társadalmi szervezetként megalakult Nemzeti Segély vette át. 1948-ban azonban egyesült a Nemzeti Segély és az újjáalakult Vöröskereszt. A háború után legfontosabb feladata a továbbra is érkező segélyek szétosztása, valamint az eltűnt személyek, hadifoglyok felkutatása, hazahozatala volt. 1945 nyarától kaptak szerepet a megalakuló és egyre szervezettebb munkát végző külföldi kirendeltségek, majd a határ menti fogadóállomások.

1949-ben a Vöröskereszt intézményei beépültek az állami intézményrendszerbe, és társadalmi szerepe is megváltozott. Fő feladata lett, hogy segítse az állami és tanácsi egészségügyi és szociális ellátást. Az 1955-ben kiadott 25. sz. tvr. demokratikus tömegszervezetként határozta meg a Vöröskeresztet, működésének költségeit az állami támogatás nagyrészt fedezte. A Magyar Vöröskereszt feladatait ma elsősorban a Nemzetközi Vöröskereszt, a Genfi Egyezmények és a Magyar Vöröskeresztről szóló 1993. évi XL. törvény határozza meg, és nemzeti humanitárius társadalmi szervezetként definiálja.


A Magyar Vöröskereszt 130 éves történetének egyik kiemelkedő fejezete volt az 1956 őszén kitört forradalomhoz kapcsolódó tevékenysége. Alapelveivel összhangban azonnal megkezdte mentő és segélyező munkáját.

 

 

A Lengyel Vöröskereszt levele, 1956. nov. 12.
Magániratok és Gyűjtemények – Magyar Vöröskereszt (P 2130) – 7. tétel

A Lengyel Vöröskereszt az elsők között, már október 25-én repülőgépet indított Budapestre, vérkészítményekkel. Ettől kezdve szinte naponta indítottak szállítmányokat vérrel, gyógyszerrel, építőanyaggal, élelmiszerrel, és a lengyel társadalom rövid idő alatt 10 millió zlotyt gyűjtött össze Magyarország számára. Készek voltak orvosokat, ápolónőket küldeni, és több ezer magyar gyermek ideiglenes befogadását is felajánlották. 1957 tavaszán valóban sor került 104 tbc-s gyermek Lengyelországba küldésére. A Lengyel Vöröskereszt 1956. november 12-én kelt francia nyelvű, itt bemutatott levele részletesen felsorolja, hogy október 25-től kezdve milyen mennyiségű és összeállítású segélyt küldtek Magyarországra. 1957 márciusában a Magyar Vöröskeresztnek módja volt az ide látogató lengyel vöröskeresztes delegációnak köszönetet mondani.

Segély Lengyelországon kívül más szocialista és kapitalista országokból is érkezett, részben egyéni felajánlások formájában, részben humanitárius szervezetek közbenjárása, adománya révén. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) nagy szerepet vállalt a segélyszállítmányok Magyarországra juttatásában, elosztásában. A Magyar Vöröskereszt és az ICRC 1956. november 16-án ugyanis együttműködési megállapodást kötött Bécsben, amely szabályozta a segélyek felelős elosztásának feltételeit, módját, az ellenőrzés jogát. A svájci küldöttség, amely a szervezési és szétosztási munkát végezte, 1957. szeptember végéig töltötte be feladatát. Megfelelő irodákat, telefonokat, és személyzetet a MEDIMPEX bocsátott rendelkezésükre. A november 16-i megállapodást 1957. február 28-án újabb, háromoldalú megállapodás követte, amellyel a segélyezési munkába bevonták az Actio Catholicát is.

 

Megállapodás a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága és a Magyar Vöröskereszt között, 1956. november 16. (indigós másolat)
Magániratok és Gyűjtemények – Magyar Vöröskereszt (P 2130) – 12. tétel

Az ICRC a segélyek behozatalát, szétosztását ún. programok keretében szervezte meg. A Vöröskereszt irataiban 1956. november végétől 1957 májusáig 198 program végrehajtásáról maradtak fenn adatok. A svájci delegátus első programja november 28-án indult 3000 gyapjútakaró szétosztásával azok számára, akiknek a lakása a harcok következtében tönkrement, rajtuk kívül betegek és gyermekek kaptak a készletből.

A programok keretében tábori konyhákat hoztak létre, csecsemő- és gyermekotthonok élelmiszerrel való ellátásáról gondoskodtak, kórházakat láttak el műszerekkel. Svájci iskolás gyermekek „csokoládéakciója” révén 700.000 tábla csokoládét osztottak szét gyermekek között, a pedagógusok pedig bútorokat, háztartási eszközöket küldtek a Pedagógusok Szakszervezete számára.
Nem csak budapesti, hanem vidéki gyermekintézmények, kórházak, más rászorulók is részesültek a szénszállítmányokból, ruhából, építőanyagból. A Filmintézet dokumentumfilmet készített az ICRC magyarországi segélyező munkájáról, amelyet 1957. augusztus 24-én mutattak be.

A beérkező segélyek szállítása, raktározása, nyilvántartása, elosztása igen nagy terhet rótt a Magyar Vöröskeresztre. Magyarország újabb segélyekre is kapott ígéretet. Eisenhower amerikai elnök 20 millió dolláros segélyt helyezett kilátásba, ígéretek hangzottak el különböző szervezetek részéről is (ENSZ, UNICEF, FAO, Rockefeller Alapítvány). A Rockefeller Alapítvány küldötte 1957. január 11-én ellátogatott Budapestre, ahol számos intézményt – többek között a leégett Törvényszéki Intézetet, a Petényi-féle gyermekklinikát – tekintett meg a szükségletek felmérésére. ENSZ delegáció is járt Magyarországon, a kilátásba helyezett segély azonban késlekedett. A Vöröskereszt, hogy feladatait teljesíteni tudja, növelte szervezetét és létszámát. A Központi Statisztikai Hivataltól öt szakembert és számológépeket kért a Közellátási kormánybiztos felhatalmazása alapján novemberben, hogy a Magyarországra érkező küldemények mennyiségének és itthoni elosztásának nyilvántartását vezessék.

Szakembereket kért a Vöröskereszt más intézményektől is. A MEDIMPEX és más vállalatok egy-egy munkatársát átmenetileg a Magyar Vöröskereszthez osztották be szolgálattételre. Ingyenesen dolgozó önkéntesek is segítették a munkát országszerte. A meglévő 4 mellé 6 új távbeszélő állomás felszerelését kérték a József Távbeszélő Üzemtől. Újabb raktárak felállítására is szükség volt, ezért többek között az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének egész székházát igénybe vették raktározás céljára. Ruhaválogatásra használták például a Műcsarnok épületét is, és vegyes áruk raktározására a Népstadiont.

Nem csak külföldről érkezett segítség, sok példa van belföldi felajánlásra is. Az Olimpiai Edzőtábor Igazgatósága 1956 novemberében felajánlotta a tatai edzőtábor épületét, amelyet a Vöröskereszt kibombázott családok gyermekeinek elhelyezésére kívánt felhasználni. Spiegel Anni énekesnő és Kemény László színész közbenjárására az Országos Filharmónia előadásainak bevételét kapta meg a Vöröskereszt. A General Motors Opel Autógyár, budapesti képviselője útján mentő- és tehergépkocsit, autógumit, alkatrészeket ajánlott fel adományként.

A Vöröskeresztet küzdelmei ellenére az ősz folyamán egyre több szemrehányás érte a sajtó, a rádió és a lakosság részéről, mert a beérkezett segélyek mennyisége elmaradt a különböző szervezetek által beígérttől; helyenként a segélyek elosztása körül tömeghisztéria alakult ki. A Vöröskereszt vezetősége ezért 1957 februárjában az ICRC-hez fordult levélben, hogy megtudja, milyen mennyiségű segély van Bécsben felhalmozva Magyarország számára, és milyen pénzbeli segélyre számíthat az ICRC részéről. A kérdés tisztázására a MVK 5 tagú küldöttsége utazott Bécsbe, majd Genfbe. A Genfben tartózkodó magyar küldöttséget arról tájékoztatták, hogy támogatni fogják a Rockefeller Alapítvánnyal való tárgyalásokat és közbenjárnak más szervezeteknél is. A Vöröskereszt szükségesnek tartotta a lakosság, a helyi vöröskeresztes szervek és a külföldi közvélemény hiteles és gyors tájékoztatását is, ezért 1957. januárjában a Tájékoztatási Hivatalhoz fordult, hogy szünetelő Magyar Vöröskereszt című folyóiratát újra indíthassa négynyelvű összefoglalóval kiegészítve, havi kétszeri megjelenéssel.

1957 őszén még javában folyt a lakosság segélyezése, és indokolt volt az ICRC itt dolgozó munkatársai megbízatásának szeptember végéig történő meghosszabbítása, amikor a Magyar Vöröskereszt már újabb feladatot kapott. A bulgáriai árvízkárosultak megsegítésére a kormány 250.000 Ft értékű segély adományozásáról döntött, és határozatában ennek végrehajtásával a külügyminisztert és a Magyar Vöröskeresztet bízta meg.

 

Felhasznált irodalom
Hantos János: A Magyar Vöröskereszt 100 éve (Budapest, 1981)

Fotó: Czikkelyné Nagy Erika