Feministák és a divat

2013.12.03.
A Feministák Egyesületének irattára és könyvtára levéltárunk őrizetében van. Könyveik, folyóirataik között megtalálható a Frauenkleidung und Frauenkultur c. Kölnben kiadott női divatlap 1913–1914-ben megjelent néhány száma.


A  könyvtár  jegyzékét  végignézve  meglepetést  okozhat, hogy a többek  között jogi  és  történeti munkák, nő- és gyermekneveléssel, szegénygondozással foglalkozó művek között divatlapokra bukkanunk. A lap modelljeit látva azonban magyarázatot találunk arra, hogy miért kaphatott helyet egy divatlap az egyesület könyvtárában.

 A 19. század második felében kezdődő női emancipációs törekvéseket jelzi, hogy a kiegyezés után sorra alakultak a nők foglalkoztatásával, képzésével, érdekvédelmével, jogaival foglalkozó szervezetek, egyesületek, mint például az Országos Nőképző Egyesület, az Országos Nőiparegylet és az 1904-ben Budapesten megalakult Feministák Egyesülete.  Ezzel összefüggésben először külföldön, majd Magyarországon is megjelentek a női öltözködés megreformálásának hívei, akik az egészségtelen fűzőt, a súlyos ruházatot kényelmes, higiénikus öltözettel kívánták felcserélni. Egy korabeli számítás szerint a nők kánikulai napon is majdnem 3 kg súlyú ruhát viseltek.

Élen jártak az újfajta, „reformruhának” nevezett öltözet megismertetésében a feministák, mert  emancipációs törekvéseik közé jól illeszkedett az előírásszerű, a társadalmi elismertséget, rangot jelző, ugyanakkor egészségkárosító, kényelmetlen ruhák, a fűző, a turnűr, az abroncs viselésének elvetése. A tanulmányokat folytató és dolgozó nők számára mindenképpen praktikusabb viseletet jelentett a megreformált öltözködés, amelyet a tervezők kiállításokon, divatlapokban igyekeztek megismertetni és megkedveltetni a közönséggel. A reformruhák jellemzője volt a lágy, a test vonalát követő szabásvonal, a szövetek anyagszerű felhasználása, a művészi színvonalú díszítő elemek alkalmazása.

 Magyarországon először a gödöllői művésztelep nőtagjai hordták az újfajta öltözetet, mint például a tehetséges Undi Mariska festő- és iparművész, aki ruhaterveket is készített. A Feministák Egyesületének tagjai is bátran viselték a reformruhákat, és mindent megtettek azok elfogadtatásáért. Az új divat ugyanis kezdetben nem aratott osztatlan sikert.

 Schwimmer Rózsa (középen ül) a Feministák Egyesületének egyik alapítója és társnői reformruhákban
P 999 – Családok, személyek, 1945 előtti nem kormányzati szervek iratai – Egyesületek, testületek – Feministák egyesülete – 69. tétel Fotók és képeslapok kongresszusokról, a nőmozgalom alakjairól

A nő és a társadalom című folyóiratuk 10. számában (1907) nyilatkozat-sorozat közlését kezdték meg A női ruházat címmel orvosoktól, művészektől a női öltözködés káros voltáról. Elsőként Okolicsányi-Kuthy Dezső egyetemi magántanár, az Erzsébet királyné szanatórium igazgató főorvosa véleményét közölték, mely szerint: „A női ruházat reformja kérdésében bennünket, a légzőszervek betegségeivel foglalkozó orvosokat legfőképpen a fűző száműzése érdekel.”

Lenhossék Mihály egyetemi tanár, anatómus ostobaságnak tartotta a fűző viselését, az utca porát felszedő, földet söprő szoknyákat. A lábat nyomorító szűk cipők ellen pedig a következőképpen fakadt ki: „a tyúkszemet nem tudom összeegyeztetni az emberi méltósággal.” Az egyesület következetes munkájának is köszönhető, hogy a közízlés talán soha nem változott addig ilyen nagymértékben, mint ami a 20. század elején lezajlott a nők öltözködésében, és amelyet jól illusztrálnak a bemutatott folyóirat ruhatervei.

 1913 nyarára ajánlott modellek a Neuen Frauenkleidung und Frauenkultur című lapban és a hozzájuk mellékelt szabásminta
P 999 – Családok, személyek, 1945 előtti nem kormányzati szervek iratai – Egyesületek, testületek - Feministák egyesülete – A Feministák Egyesülete fennmaradt könyvtárának köteteiről, folyóiratairól és a kisnyomtatványokról készült jegyzék No. 184

 

  

 

Utolsó frissítés:

2015.08.11.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges