1552. március 13-án kelt Szondy Györgynek, a kis drégelyi vár kapitányának levele a Magyar Kamarához. Szondy e levelében a vár elszámolásaival kapcsolatban tisztázta a vitás ügyeket, valamint elmaradt fizetésének kifizetését kérte. A kamara által számára megállapított összeget valószínűleg már nem használhatta fel, hiszen pár hónappal később a drégelyi vár védelmét irányítva hősi halált halt.
H. Németh István
A vár elvesztésének hírére Bernardo de Aldana lippai parancsnok a felgyújtott várat hátrahagyva elmenekült, majd sorra török kézre kerültek a környék erősségei, Lugos, Karánsebes, Arad, Solymos, Csanád. Ezzel egy időben Hádim Ali budai pasa előbb a szegedi bíró vezetésével fellázadó várost vette vissza és torolta meg a lázadást, majd ezt követően a székesfehérvári béget fogságba ejtő veszprémi helyőrségen állt bosszút: a török csapatok Veszprém várát 10 nap alatt elfoglalták, majd egy éles fordulót követen az észak felé vonuló seregek Palotát is bevették. A Pest mellett kiegészült török sereg a bányavárosokat védő nógrádi és Hont megyei végvárak ellen indult. A hatalmas sereg egyedül Drégelynél ütközött nagyobb ellenállásba. A várat Szondy György védte, aki feltehetően mezővárosi polgári származású volt. Eredeti családi neve Suhó (Szuhó) volt, s a Szondy nevet ő maga vette fel. Fiatal éveit Révay Ferenc udvarában töltötte, majd 1544-ben nevezte ki Várdai Pál esztergomi érsek Drégely kapitányává Szondyt, aki megpróbálta a katonai szempontból már elavult végvárat megerődíteni. E tevékenységében sem az érsek, sem pedig a Magyar Kamara nem tudta a lehetségesnél jobban segíteni, jóllehet, Szondy maga a kamarát erőteljesen erre kérte, ahogy ez a melléklet levélben áll. Erre már nem is nagyon volt lehetősége a kapitánynak, mivel — félve a török támadástól — a várat már ő maga sem merte elhagyni. Ahogy az a közölt levélben is áll: „Én magam felmentem volna, de az király ő felsége házát nem merem elhagyni." E 41 – Magyar kincstári levéltárak – Magyar kamarai levéltár – |  |
Ali budai pasa 1552 nyarán vonult fel a vár ostromára mintegy 8-10 000 fős seregével. Július 6-ára a törökök ostromgyűrűbe zárták a várat. Két török hadosztály a vár előtt maradt, a harmadik feltehetően a településen át Ságra és Gyarmatra vezető utat zárta le, hogy Szondy ne kaphasson segítséget se a bányavárosok irányából, se Nógrád vármegyéből. A drégelyi helyőrség létszáma ekkor mindösszesen 146 katona volt. Még az este megérkezett a budai pasa, aki sikertelenül felszólította Szondyt a megadásra. Ezt követően a törökök felgyújtották az alsó palánkvárat, a védők pedig visszavonultak a sziklán magasodó felsővárba. Az ostrom első két napján a török tüzérség rommá lőtte a várat. A harmadik napon meginduló első török gyalogsági rohamot még sikerült visszaverni, a nap végére azonban a vár török kézre került. Az ostrom végeztével Ali basa előkerestette a kapitány testét, fejét közszemlére tétette ki, majd ellensége vitézségét megdicsérve, katonai temetésben részesítette, sírjára vitézsége jeléül lobogós lándzsát tűzetett. A rommá lőtt Drégely várát a hódítók nem építették újjá, helyette a völgybeli községben emeltettek egy palánkvárat. Ezzel a budai vilájet északi körzetét jelentősen kitágította, ami jelentékeny veszélyt jelentett az ország nemes- és színesfémtermelését adó alsó-magyarországi bányavárosokra. A Ság mellett összegyűlt mintegy 11 000 fős királyi katonaság Erasmus Teufel és Sforza Pallavicini vezetésével ugyan Palást mellett megtámadta a budai pasa seregét, de súlyos vereséget szenvedtek.
Szondy György aláírása
A vár ostromának részleteit Tinódi Lantos Sebestyén „Budai Ali Pasa históriája” című költeményéből ismerhetjük:
| Vitéz Ali basa dolgába bölcs vala, Drégel vára alatt táborával szálla, Az vár törésére álgyúkat állata, Négy álgyúja, hat taraszkja néki csak vala. | Ezen igen kéri basát őnagyságát, Vitésségre taníccsa ő két apróggyát, És eltemettesse Szondi Györgynek tagját, Mert majd itt megláttyák az ő szörnyű halálát. | ||
| Jó vitéz Szondi György benn porkoláb vala, Bekefalusi Gergely ő társa vala, De akkort házához kikéredzett vala, Az megszálláskoron el-kirekedött vala. | Gyorsan mind az négyet skárláttal ruházá, Pínzzel kápájokat megtölté, megraká, Az Ali basának szépen kibocsátá, Ő minden morháját az közöbre hordatá, | ||
| Töretni az basa kezdé Drégel várát, Ott ám lerontatá egy szép magas tornyát, Szondi ott elveszté egy vitéz szolgáját, Jó Zoltai Jánost, meghala torony alatt. | Égeté, elveszté. Istállóba méne, Jó lovait hegyes tőrrel általveré. Lelkét az Istennek aj ánlá, ígyéré. Nagy derék ostromát Ali basa kezdeté. | ||
| Első ostromot basa nagyot tétete, Ott sok terek vesze, ő nem sokat nyere, Ezt tevé Szondi Györgynek jó vitéssége, Ott meg akar halni, azt ő már elvégezte. | Nagy szép dárda Szondinak kezébe vala, Sebösölve térdön állván ő vív vala, Romlott toron alatt általlőtték vala, Az fejét az hegyről alávetötték vala. | ||
| Sőt az várnak falát, tornyát igen törte. Basa oroszfalui pappal kérette: Az várat megadná, magát ne vesztené. "Már késén költ ahhoz!" - Szondi csak eszt izené. | Jó Drégelnek vára lőn basa kezébe, Szondinak az testét vivék eleibe, Fejét keresteté, az testhöz viteté, Mint oly vitéz embört nagy szépen temetteté. | ||
| Sok foglya őnéki, kettőt ő hívata, Két énökös apródgyát előállatá, Azok előtt ily testamentomot szóla: Az Ali basának két apródgyát ajánl | Jó dícséretbe lőn Szondi vitéssége, Feje felé írott kopját feltétete. Ságra és Gyarmatra basa elerede, De az két kastélba ő egy embert sem lele. |
