A szerző a magyarországi várostörténet, ezen belül Felső-Magyarország kora újkori városfejlődésének gazdaság- és társadalomtörténetét, a felső-magyarországi városszövetség (Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes, Kisszeben, Késmárk) történelmét mutatja be. A magyarországi városok életét a Habsburg–oszmán nagyhatalmi versengésben a hadsereg–háború, hadsereg–társadalom kapcsolata alapvetően meghatározta. A bécsi udvar politikájában egyre jobban érvényesültek a városok irányítására, ellenőrzésére irányuló központosító törekvések. A több mint kétszáz évet átfogó munka érzékelteti az adó-, a had- és kereskedelemügy okán mindazt, ami a városokat szerkezetileg átalakította. Hatalmas forrásanyag támasztja alá, hogy az állandó hadiállapot következtében miként növekedtek a városok adó és hadi terhei, a központi kamarai szervek mennyiben szorultak rá a városok szállításaira, kölcsöneire, és ezzel együtt hogyan maradt a diéták politikai befolyása a nemesség kezében. Bemutatja, a katonaság és a nemesség városba településének intézményes következményeit, a városi önkormányzat jogainak csökkenését, azt a versengést, amelyet a nagybirtokos nemesség, a mezővárosok, a lengyel kereskedelem jelentett a felső-magyarországi városok számára.