Évkör és terjedelem: (1813) 1848–1867 (1870); 2169,64 ifm
A D szekció a Magyar Kancelláriai Levéltár, az Erdélyi Kancelláriai Levéltár és a Helytartótanácsi Levéltár abszolutizmus kori részei mellett az 1849 és 1867 között működött egyéb magyarországi politikai kormányhatóságok és az azoknak közvetlenül alárendelt szakhivatalok iratanyagát foglalja magában. Az államigazgatás gyakori átszervezésével kapcsolatban a megszűnő hatóságok irataikat az utódhatóságnak adták át, így bonyolult, összetett provenienciájú fondok jöttek létre. Az Abszolutizmus kori Levéltár létrehozásakor arra törekedtek, hogy a történeti szempontok érvényesítésével szétválasszák az önálló hatóságoknak a jogutódnál együtt őrzött iratanyagát, illetve ismét egyesítsék azokat az irategyütteseket, amelyeket a behatárolt területi illetékességgel bíró jogutód hatóságok szétválasztottak.
Az 1849 és 1860 közötti időszakban, a birodalmi centralizmus korában működött politikai hatóságok iratainak első sorozatát a császári és királyi minisztériumok magyarországi és erdélyi vonatkozású iratai alkotják. Az Erdély abszolutizmuskori köz- és pénzügyigazgatásával kapcsolatos iratanyag az F szekcióban van elhelyezésve. Az itt őrzött iratok a birodalmi minisztériumok irattáraiból kerültek ki. Az osztrák minisztériumok két ízben, 1860-ban az októberi diploma után, valamint az 1867. évi kiegyezést követően adták át általános iratanyagukból a Magyarországra és Erdélyre vonatkozó iratokat. Az elnökileg kezelt iratok átadására nem került sor, ezért az itt őrzött iratanyag csak a Bécsben maradt törzsanyaggal együtt ad teljes képet a kutató számára.
A Windischgrätz Alfréd által felállított, 1848 decembere és 1849 júniusa között működött polgári jellegű központi kormányszervek – a feloszlatott Helytartótanács mintájára szervezett polgári közigazgatás és a tartományi biztosságok főigazgatósága – iratai ugyancsak Bécsből kerültek vissza Magyarországra. A katonai kerületi parancsnokságok iratait a Hadtörténelmi Levéltár őrzi. A hadsereg-főparancsnok által az egyes törvényhatóságok élére kinevezett királyi biztosok iratai általában abban az esetben képeznek külön sorozatot, ha a biztos több megye kormányzatát is ellátta. A törvényhatóságokkal szorosan együttműködő katonai biztosok tevékenységére vonatkozó iratok – ha fennmaradtak – általában a megyei levéltárakban találhatók.
A Bach-rendszer (1849–1860) idején működött magyarországi politikai hatóságok iratanyaga hatósági szintek szerint – országos hatóságok, kerületi hatóságok, valamint megyei hatóságok és járási hivatalok – tagolódik. Az országos hatóságok közül itt találhatóak a Haynau-féle hadsereg-parancsnokság rendőri osztályának iratai – a polgári osztály iratait a Hadtörténelmi Levéltár őrzi –, valamint Geringer Károly teljhatalmú polgári biztos 1849–1851. évi, a magyarországi Helytartóság 1851–1853. évi, a „magyarországi katonai és polgári kormány” 1851–1856. évi és a „magyar főkormány” 1856–1860. évi iratai.
1860 júliusa és decembere között a decentralizáltan működő helytartósági osztályokat Benedek Lajos vezetésével Budán működő központi Helytartósággá vonták össze. Az e korszakból származó iratok elnöki és általános iratok csoportjára oszlanak. 1860 júliusától 1861 februárjáig a budai Helytartósággal párhuzamosan Kassán, Pozsonyban, Sopronban és Nagyváradon helytartósági kirendeltségek működtek, amelyek a megyei hatóságok és a községek újjászervezésével kapcsolatos feladatokat látták el.
Az 1860. évi októberi diploma az 1848 előtt működött központi kormányszervek visszaállítását rendelte el, az uralkodó és a magyarországi kormányhatóságok közötti közvetítésre tárca nélküli magyar miniszter kinevezéséről rendelkezett. A visszaállított Magyar Királyi Udvari Kancellária, az Erdélyi Udvari Kancellária és a Magyar Királyi Helytartótanács iratanyaga elnöki és általános részre tagolódik, a Helytartótanács általános iratai ügyosztályok szerint rendezettek.
A politikai hatóságok felügyelete alatt működött építészeti hatóságok és hivatalok középületek építési ügyei mellett út-, vasút- és hídépítési, valamint folyószabályozási ügyekkel foglalkoztak. Iratanyaguk rendje a politikai hatóságok ismertetett korszakok szerinti tagolódását tükrözi.
A számvevőségi hivatalok irataiból csak az adószámvevőségnek és az államszámvevőség egyházi osztályának töredékes iratanyaga található az Abszolutizmus kori Levéltárban.
Az iratok nyelve főként német, kisebb részben magyar.
A kutatást az ismertetőleltár és a repertórium mellett egykorú mutatók segíti.
