 | Születésem óta a budai várban, a Bécsi kapu téren lakom és dolgozom a Magyar Országos Levéltárban. Azt hiszem nagyon jól választottam, amikor a levéltári egérség mellett döntöttem, mert ennél érdekesebb munkahelyet elképzelni sem tudok. Az évek során levéltáros barátaimtól sok érdekes és fontos dolgot tanultam a történelemről, ami – ahogy gyakran hallom tőlük – maga az ÉLET! Mostanában ifjú rokonomat, Levegért tanítgatom, hogy legyen majd, aki átveszi tőlem a munkámat, ha egyszer megöregszem, és nyugdíjba megyek. |
| Tudod, ha nem is látszik rajtam, azért nem vagyok már olyan nagyon fiatal, és meglehetősen sok tapasztalatot szereztem a világról eddigi életem során. Kisegér korom óta számos múzeumban megfordultam. Megcsodáltam milyen szerszámokat és gépeket használtak egykor az emberek, milyen ruhákat viseltek, hogyan főztek, mostak, tanultak és játszottak. A múzeumokban kiállított képeken láttam tengeri csatákat, bálokat és szépséges tájakat, szenteket, délceg urakat, előkelő dámákat és koldusgyerekeket. Múzeológus barátaimtól megtanultam, hogy ha jól megfigyelem mindazt, ami a szemem elé kerül, sok mindent megtudhatok azokról az időkről, amikor én még nem éltem, sőt nemzetségem Nagytekintélyű Őse sem volt még a világon. Néha mégis arra gondoltam: Mi van akkor, ha mindezt csak képzelem? Mégis jobb lenne személyesen az Ősöktől megkérdezni, hogy tényleg úgy volt-e minden, ahogy ma gondoljuk. |  |
 | Könyvtárba járni is nagyon szerettem mindig. Sok tudományos könyvön rágtam át magam, és még annál is több mesét és kitalált történetet olvastam a régmúlt korok embereinek életéről. De néha mégis eszembe jutott: A tudósok sosem tévednek? Hiszen annyit vitatkoznak egymással mindenféléről. És biztos, hogy az írók jól gondolják, és az emberek tényleg úgy éreztek egymás iránt, ahogy az a regényekben és versekben le van írva? Mégis jobb lenne személyesen az Ősöktől megkérdezni ... |
Remek dolog, hogy itt, a levéltárban valóban meg is kérdezhetek mindent, személyesen tőlük. Egyszer rábukkantam például egy kisfiú levelére. A papájának írta karácsonykor. Szép levél volt, de igazán érdekes akkor lett, amikor tovább olvastam a levél mellett talált többi papírt, és egyszercsak rájöttem, hogy a kisfiú nem más volt, mint Széchényi István, akinek a nevét Te is biztosan ismered már. (Tudod, ő volt az, aki a Lánchidat építtette). Úgy éreztem, mintha nem is a leveleit olvasnám, hanem ő saját maga ülne mellettem, és mesélne az életéről. És, ami az egészben igazán nagyszerű, az az, hogy az Utódok is ugyanígy mindent megtudhatnak majd a mi életünkről, ha egyszer eljönnek a levéltárba. Mert a Levéltárosok igyekeznek minden fontosat összegyűjteni a mostani életről, és gondosan megőrzik az Utódok számára az egészet.
 |
Ha ide kattintasz, bejárhatod az egész házat. |
Azt kérdezed, miért pont a magyar középkorban kezdődik az időutazás? Hát az ősember, meg az egyiptomiak, meg a hunok, meg a többi hol marad? Egyszerű! Azért pont a magyar középkor az első állomás, mert a Magyar Országos Levéltárban őrzött legrégibb dokumentum éppen ebből az időből származik. 1109-ben keletkezett, vagyis körülbelül 900 éve. Nézd csak! Ez az:
Fontos dologról szól: a veszprémi apácák és a rájuk bízott földművesek megélhetéséről, ételéről, italáról. Ha a képre kattintasz, közelebbről is szemügyre veheted ezt a kincset. A felső részen látható szöveget görögül írták, alul pedig a görög szöveg latin fordítása olvasható. Tudtad, hogy Bécsi kapu téri munkahelyemen több, mint százezer darab ehhez hasonló oklevelet őriznek a levéltárosok? |  |
 | Már csak az a kérdés, hogy hogyan fér el ez a sok minden három nem túl nagy épületben? A Bécsi kapu téri épület például négyemeletes, és van egy pince is. |
| Kétoldalt minden emeleten raktárak vannak. |  | A kétszintes raktárakban a vasból készült állványokon... |
 |  |  |
| ...csomók, | ...dobozok | ...és kötetek sorakoznak. |
A levéltár Lángliliom utcai épületében pedig meg ennél is jobban kihasználják a helyet. Ott a polcok között nincsenek olyan utcák, mint amilyeneket a fenti képeken látsz. Ha le akarsz venni valamit az egyik állványról az oldalán lévő kereket kell megtekerni, és a szorosan összezárt polcok eltávolodnak egymástól. Első látásra nehéznek tűnik megmozdítani egy ilyen nagy és teletömött állványzatot, pedig nem az. Én kipróbáltam, és mondhatom, hogy egyáltalán nem kell hozzá súlyemelő világbajnoknak lenni, mert nagyon ügyesen vannak megépítve ezek a szerkezetek. A fiókosszekrényekben térképeket és terveket, a kicsi dobozokban pedig mikrofilmeket tárolnak.
 |  |  |
Ha ide kattintasz, a Tudakolóban megtudhatod, hogy mit és hogyan dolgozik egy levéltáros, és mire jó például az írás, az oklevél, a címer vagy a mikrofilm. Ha nem értesz valamit, vagy újabb részletekre is kíváncsi vagy, itt bátran kérdezhetsz. Igyekszem gyorsan válaszolni minden kérdésedre.
Itt pedig hamarosan rokonom és munkatársam, Levegér naplóját olvashatod.
