Második elektronikus levéltári workshop - 2010. december 8.
Tartós digitális megőrzés lépésről lépésre
„Tartós digitális megőrzés lépésről lépésre" címmel került megrendezésre a második elektronikus levéltári workshop 2010. december 8-án a Magyar Országos Levéltár Lángliliom utcai épületében. A magyarországi levéltárak számára hatalmas kihívást jelent az elektronikus iratok tartós megőrzése; az ezt célzó projekt eddigi eredményeiről és kiterjesztéséről rendeztek workshopot a Magyar Országos Levéltárban. A nagy érdeklődés - több mint száznegyven hallgató - elsősorban annak szólt Google Library és az Europeana korában világszerte egyre jelentősebb problémát jelent a növekvő mennyiségben keletkező digitális tartalom tartós megőrzése.
Az elektronikus levéltári projekt első sikere a Legfőbb Ügyészség adatállományának átvétele. Először sikerült szabványos, tartós megőrzésre alkalmas állományokat készíteni a kilencvenes években készült adatbázisokból. A feladat legérdekesebb része az volt, hogy mintegy archeológusként kellett feltárni az alig több, mint másfél évtizede keletkezett adatok értelmét. „Az egykorú technológia miatt a kilencvenes évek elején mindent nagyon helytakarékosan kellett megoldani - mondta Szatucsek Zoltán az Országos Levéltár főosztályvezetője -, a hosszú neveket több mezőben tárolták, az évszámokból 1950-et levontak, bizonyos adatokat 200-as számrendszerben tároltak." A levéltárosok azt találták, hogy az iratok megőrzése nem annyira a technológiai probléma, az igazi kihívás az adatok értelmezhetőségének fenntartása. Részben ezért kell a levéltáros tabukat megdönteni. "A levéltár hagyományosan csak az eredeti dokumentumokat veszi át. De ez esetben vajon jól járunk vele? És vajon van jogunk beavatkozni, átalakítani a dokumentumot az értelmezhetőség kedvéért?" - emelt ki néhány égető kérdést a sokból a főosztályvezető, aki szerint a törvényi szabályozást is újra kellene gondolni, hiszen a törvény betűje szerint például a Legfőbb Ügyészség Büntető Ügyviteli Rendszere hiába egységes, a 176 területileg illetékes szerv iratait a megyei levéltáraknak kellene adni. "Szedjük szét? Annak nem sok értelme lenne, hiszen a cél a kutathatóság, hogy az állampolgárok gyorsan, utazás nélkül is hozzáférjenek a dokumentumokhoz" - magyarázta. (Szatucsek Zoltán: Az első mindig fáj. A MOL javaslata az egységes átvételre)
Lux Zoltán bemutatta, hogy a feladat során hogyan használtak külföldi levéltárakban fejlesztett eszközöket és hogyan egészítették ki ezt a projekt során fejlesztett saját programokkal. (Lux Zoltán: Az első OAIS szerinti digitális iratátvétel Magyarországon)
„Óriási szerencsénknek tartjuk, hogy mire eljött az átadási kötelezettség éve, addigra mind a levéltár oldaláról, mint az ügyészségen megértek a feltételek az elektronikus átadásra" - mondta Harangozó Csabáné, aki a Legfőbb Ügyészség munkatársaként vett részt a megvalósításban. Elmondta, hogy a büntető szakág kezeli az iratok hetven százalékát, amit 1993 óta kizárólag elektronikusan tartanak nyilván. (Harangozó Mariann: Az elektronikusan iktatott büntető ügyek levéltári átadásának kérdésköre az ügyészi szervezetben)
Vidra András ismertette az elektronikus levéltári projekt állását, amely azt a célt tűzte ki, hogy ebben a levéltárak számára megoldás szülessen. 2,9 milliárd forintnyi EU támogatással valósul meg egy olyan feladat, ami nemzeti költségvetésből amúgy is megoldandó lett volna, hiszen a megbízható kormányzás és az állampolgári jogok érvényesítéséhez fontos köziratok megőrzése állami feladat. Ugyanakkor nem véletlen az európai támogatás: a digitalizált és a digitálisan keletkező kulturális javak tartós megőrzése az Európai Unióban is kiemelt célkitűzés: a digitalizálásra fordított tengernyi pénz csak akkor hasznosul megfelelően, ha az előállított tartalmak a jövő generációk számára is elérhetők lesznek. A levéltárosok célja, hogy a gyorsan változó környezetben szilárd pontot adjanak a közigazgatásnak, és olyan megbízhatóan őrizhessék meg a huszonegyedik századi nemzeti adatvagyont is, mint az Árpád-kori okleveleket. (Vidra András: A projekt eddigi eredményei és folytatása)
A Fővárosi Levéltár nemrégiben befejezett felmérését ismertetve dr. Fehér Csaba arra is rámutatott, hogy az adatállományok veszélyeztetettek. Az iratkezelő rendszerek életciklusa 4-6 év, és a tökéletlen migráció és a tárolás egyaránt okozott adatvesztést a köziratokban. „Az 1990-es évek iktatási állományainak levéltári átvétele biztosan jelentős nehézségeket fog okozni." - összegzi a 250 oldalas tanulmány, amely az egészségügyi iratok veszélyeztetett helyzetére is felhívta a figyelmet. (dr. Fehér Csaba: A fővárosi elektronikus adatvagyon felmérés tapasztalatai és eredményei)
A projektben résztvevő szervezetek új modellt valósítanak meg: a levéltárak a Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszer infrastruktúráját használják tárolásra. Ennek kiterjesztésére a konzorcium újabb kiemelt projektjavaslatot nyújtott be, ami a területi általános levéltárak és négy városi levéltár bekapcsolását jelenti az elektronikus levéltári rendszerbe. Dr. Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának főigazgató-helyettese elmondta, hogy a NEFMI felkérésére az NFM támogatásával beadott projektjavaslat megvalósítja a megyei Levéltári Technológiai Központokat és archiváló laboratóriumokat a megyei levéltárakban is. A feladat megvalósítása kedvező döntés esetén 2012-ben kezdődhet 1950 millió forintos költségvetéssel. (dr. Kenyeres István: Az elektronikus levéltári projekt kiterjesztése)
Első elektronikus levéltári workshop a Magyar Országos Levéltárban -2009. április 1.
Történelmi díszletben a jövőről
A Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének Lovagtermében került megrendezésre 2009. április 1-én az a szakmai workshop, amely egyben a Magyar Országos Levéltár, Budapest Főváros Levéltára és a Kopint Datorg Zrt. által előkészített elektronikus levéltár kiemelt projekt hivatalos indítása is volt egyben. A találkozón az eddigi munkában közreműködők osztották meg egymással a több, mint másfél éves időszak eddigi tapasztalatait és a továbblépésre vonatkozó elképzeléseiket.
Prof. Dr. Gecsényi Lajos, a MOL főigazgatója köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy a napjainkban zajló folyamatok, az elektronikus írásbeliség rohamos terjedése, illetve az elektronikus iratok tartós megőrzését célzó levéltári munka beindulása, legalább olyan jelentőségűek, mint annak idején az írásbeliség megjelenése volt.
A programot Hirling László (Stratis): Interoperabilitási megoldások az e-közigazgatási keretrendszerben című előadása nyitotta meg. Ismertette az e-közigazgatás keretrendszer projekt főbb vonalait, majd a Stratis feladatait részletezte, valamint az interoperabilitási szabványok kidolgozásának célját. Kitekintett nemzetközi megoldásokra is, majd elmondta a projekt eredményeit. Párhuzamokat vont a projekt és az e-levéltár projekt között, de felhívta a figyelmet a különbségekre és a várható kockázatokra is.
Lux Zoltán (1956-os Intézet Közalapítvány - ÁBTL) A Legfőbb Ügyészség Büntető Ügyviteli Rendszere és a SIARD szabvány alkalmazása című hozzászólásában egy konkrét elektronikus adatállomány levéltári átvételének előkészítését ismertette. A Bírósági Ügyviteli Rendszer (BÜR) 1993. január 1-je óta üzemel, tehát az első évfolyama mára levéltár-éretté vált. A 200-as számrendszer és az erőteljes kódolás, a leírások hiánya olyan sajátosságai a rendszernek, amelyek felhívják a figyelmet az elavult technológiák megőrzésével kapcsolatos munka összetettségére. A svájci Bundesarchiv által kifejlesztett SIARD szabvány a relációs adatbázisok tartós megőrzésének egyik lehetséges alternatívája.
Szatucsek Zoltán (MOL) Készítsünk DIP-et! című előadása során amellett érvelt, hogy az OAIS információs csomagjai jobban elkülönülnek, mint azt a munkát megelőzően gondolni lehetett volna. A DIP-ek klasszikus formájukban nemigen használatosak a közlevéltárakban, sokkal inkább tartós megjelenítő eszközökként működnek.
Haraszti Viktor (Budapest Főváros Levéltára) – előadásában a levéltárak aktuális dilemmáját világította meg, Miért dobozos? megoldást keres a BFL a levéltári nyilvántartás megvalósításában. Bemutatta, hogy a ScopeArchiv illesztése az OAIS modellbe a Baden-Württenbergi levéltár esetében sikeres volt és a hazai nyilvántartások fejlesztésének tapasztalataiból kiindulva amellett érvelt, hogy ez a megoldás jelentősen csökkenti a projekt egészének kockázatát.
Madarász Gábor (ITA): Útiterv a sikerhez – az ITA támogatása az elektronikus levéltár projekthez című előadásában főleg azt hangsúlyozta, hogy az elektronikus levéltár projekt nem csak egyszerű, azonnali eredményeket megvalósító innovációs projekt, hanem egyben K+F projekt is, azaz szervezetfejlesztési, technológiai és szemléletváltási projekt is, amely megvalósulása rövid távú vagy késői kimenetekkel rendelkezik, és eredményei a hatékonyságra, és az eredményességre koncentrálnak.
Jánoky László (ProofIT Informatikai Kft.) SOA Architektúra tervezés és projekt-lebonyolítás című előadásában bemutatta a SOA architektúra tervezésénél figyelembeveendő legfontosabb szempontokat, a technológia alkalmazásainak követelményeit a projekt különböző fázisaiban. Az előadó hangsúlyozta, hogy új és összetett technológiáról van szó, ahol a technológiai előírásokat és módszertanokat maradéktalanul be kell tartani a sikeres projekt érdekében.
Verhás István (Verhás és Verhás Szoftver Manufaktúra) SOA technológiájú OAIS alapú rendszerek tervezése és tesztelése című előadásában bemutatta a minőségbiztosítás egy eszközét, a minőség ellenőrzést a gyakorlatban. Az általános tesztelési eljárások áttekintése után bemutatta a SOA rendszerek, harmadik független félként történő, funkcionális teszteléséhez kidolgozott integrált eszközrendszert és metodológiát. Bemutatta, hogy a SoapUI, GreenPepper és Pegamento hármas miképp biztosítja egyfelől a tesztelési terv, a teszt futtatás és a teszt jegyzőkönyv egységét, másfelől , hogy a tesztek technikai kidolgozása és a megrendelői elvárások rögzítése szétválasztható legyen.
