Évkör és terjedelem: 13. század–1869 (1979); 1055,13 ifm
Az O szekció az 1526-tól 1869-ig terjedő időszakban Magyarországon és Erdélyben működött felsőbíróságok iratanyagát tartalmazza, tizenkét levéltárat és néhány levéltárba nem sorolt irategyüttest foglal magában.
Országbírói Ítélőmesteri Levéltár
Erdélyi Királyi Tábla Levéltára
Dunáninneni Kerületi Tábla Levéltára
Dunántúli Kerületi Tábla Levéltára
Tiszáninneni Kerületi Tábla Levéltára
Tiszántúli Kerületi Tábla Levéltára
Provizorium és dualizmus kori levéltárak
Évkör és terjedelem: 14. század–19. század; 625,83 ifm
A rendszeres központi bíráskodás felújítására III. Károly 1723-ban elrendelte az állandó bíráskodás bevezetését. A magyar bírósági szervezet legfelsőbb jogszolgáltatási fóruma ekkor a Királyi Curia volt, amelyet két felsőbíróság, a Hétszemélyes Tábla és a Királyi Ítélőtábla együttesen alkotott. A Hétszemélyes Tábla fellebbviteli bíróságként működött. A Királyi Tábla elsőfokú hatóságként járt el a kincstár által indított perekben, az ősiségi jogot érintő és hatalmaskodási perekben, valamint 1791 után a hűtlenségi és pénzhamisítási perekben, és fellebbviteli bíróságként a kerületi tábláktól fellebbezett polgári és büntetőperekben.
Az iratokat – az 1786–1790 között keletkezettek kivételével – a per típusa szerint meghatározott sorozatszámok szerint irattározták. Az 1786–1790 között a polgári közigazgatásban használt tárgyi egységek, kútfők szerinti rendszert alkalmazták.
Az iratok nyelve latin és német, kis részben magyar.
Évkör és terjedelem: (1449) 1652–1869 (1906); 34,82 ifm
A Személynöki Levéltár a királyi személynök, a személynöki ítélőmester és a személynöki szék működése során keletkezett iratokat foglalja magában. A személynök, mint az uralkodó személyének bírósági helytartója a király nevében és pecsétjével adott ki bírói természetű rendeleteket, és általános joghatósága alapján országos hatáskörű hiteleshelyi tevékenységet folytatott, azonkívül fontos szerepe volt a jogászképzés megszervezésében és lebonyolításában is. A személynök vezette a nemesség ügyeinek eldöntésére hivatott királyi táblát és a polgárság ügyeinek legmagasabb fórumát, a személynöki széket. A személynöki szék fellebbviteli bíróságként működött. Hatásköre elsősorban polgári ügyekre terjedt ki, iratanyagában büntetőügyek csak kivételesen fordulnak elő. A személynöki szék rövid – 1786 és 1790 között bekövetkezett – megszakítással 1849-ig állt fenn. A személynöki ítélőmester a személynöki kancellária keretén belül működött, és bizonyos, határozottan nem körvonalazott önálló bírói jogkörrel is bírt.
A Személynöki Levéltár eredeti rendje ma már nem rekonstruálható. Az iratok jelenleg jobbára évenként és azon belül személynevek vagy sorszámok szerint rendezettek.
Az iratok nyelve latin, német és kis részben magyar.
Évkör és terjedelem: 1650–1848; 10,50 ifm
A nádori ítélőmester széles körű, a legkülönfélébb magánjogi ügyletekre – mint például ingatlan-átruházás, szerződések, végrendeletek, ügyvédvallás, ellentmondás stb. – kiterjedő hiteleshelyi tevékenységet folytatott Magyarország egész területére szóló illetékességgel, és emellett a 16. századtól egészen a bírósági szervezet 18. században bekövetkezett újjászervezéséig bizonyos önálló bírói jogkört is gyakorolt.
Az Ítélőmesteri Levéltár iratanyagában a 18. századtól folyamatosan többrendbeli és nagyarányú selejtezés folyt.
Az iratok jelenleg sorozatszámos és azon belül sorszámok szerinti rendben fekszenek.
Az iratok nyelve latin, kis részben magyar.
Országbírói Ítélőmesteri Levéltár
Évkör és terjedelem: 1663–1863; 11,15 ifm
Az országbírói ítélőmester feladatköre és levéltárának felépítése megegyezik a nádori ítélőmesterével.
Évkör és terjedelem: 1559–1849; 42,47 ifm
A tárnoki szék a szabad királyi városok polgárságának fellebbviteli bírói fóruma volt. A mohácsi csatát követő átmeneti szünetelés után a 16. század második felétől – az 1785 és 1790 közötti korszak kivételével – állandó intézményként működött. A tárnoki szék elé vitt perek jelentős része végrendelettel kapcsolatos, örökösödési vagy osztályper volt. A 18. századtól kezdve mindinkább növekedett az adóssági és csődperek száma.
Az iratokat 1770 előtt laza időrendben, 1770-től a leveleskönyvekben feljegyzett sorszámok szerint, 1782 és 1785 között évenként újrakezdődő iktatószámok rendjében, 1791 és 1797 között tárgyi sorozatokba rendezve, 1797 után pedig tárnokmesterenként újrakezdődő sorszámok szerint irattározták.
Az iratok nyelve latin, kis részben magyar.
Erdélyi Királyi Tábla Levéltára
Évkör és terjedelem: 1725–1848; 0,37 fm
Az Erdélyi Királyi Tábla Levéltára az 1945. évi levéltári tűzvészben csaknem teljesen megsemmisült. Az itt őrzött csekély töredék productionalis perek iratain kívül ügyvédek és ítélőmesterek után maradt iratokat, ítélőtáblai perbeadványokat és kiadványokat tartalmaz, minden irattári rendszer nélkül, rendezetlen állapotban.
Dunáninneni Kerületi Tábla Levéltára
Évkör és terjedelem: (1717) 1724–1869; 115,30 fm
1723-ban, a bírósági reform részeként négy kerületi táblát hoztak létre nagyszombati, kőszegi, eperjesi és nagyváradi székhellyel. A kerületi táblák elsőfokú hatóságok voltak, az előttük befejezett pereket a királyi táblához lehetett fellebbezni. Hatáskörük főként azokra az ügyekre – osztályos, örökségi és egyéb ősiségi jogot nem érintő birtokperek, gyámsági ügyek, ingóságokkal kapcsolatos ügyek – terjedt ki, amelyek korábban az ítélőmesterek hatáskörébe tartoztak. 1785 és 1790 között a kerületi táblák intézték az ősiséget érintő ügyeket, a házassági bontópereket és a büntetőügyeket is. 1790-től megszüntetésükig pedig ismét csak polgári peres ügyek elsőfokú bíróságaiként működtek.
A Dunáninneni Kerületi Tábla illetékessége fennállása egész időszakában kisebb változásokkal Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars, Nógrád, Hont, Pest, Esztergom, Zólyom, Túróc, Liptó és Árva megyékre terjedt ki.
A kerületi táblák iratanyagának rendje változó, leggyakrabban azonban mégis a sorozatszámos és azon belül sorszámok szerinti rendszert alkalmazták, néhány irategyüttes pedig időrendben vagy tárgyi rendben fekszik.
Az iratok nyelve többnyire latin, kis részben magyar.
Dunántúli Kerületi Tábla Levéltára
Évkör és terjedelem: 1640–1724 (1870); 82,14 fm
A Dunántúli Kerületi Tábla illetékessége fennállása egész időszakában kisebb változásokkal Sopron, Vas, Zala, Komárom, Somogy, Győr, Fejér, Veszprém Moson, Tolna és Baranya megyékre terjedt ki.
Egyebekben ld. a Dunáninneni Kerületi Tábla Levéltáránál mondottakat.
Tiszáninneni Kerületi Tábla Levéltára
Évkör és terjedelem: 1724–1861; 4,57 ifm
A Tiszáninneni Kerületi Tábla illetékessége fennállása egész időszakában kisebb változásokkal Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Szepes, Gömör, Heves és Külső-Szolnok, valamint Borsod és Tolna megyékre terjedt ki.
Az iratanyag az 1956. évi tűzvészben csaknem teljesen megsemmisült. Egyebekben ld. a Dunáninneni Kerületi Tábla Levéltáránál mondottakat.
Tiszántúli Kerületi Tábla Levéltára
Évkör és terjedelem: 18–19. század; 103,25 ifm
A Tiszántúli Kerületi Tábla illetékessége fennállása egész időszakában kisebb változásokkal Szatmár, Szabolcs, Bereg, Ugocsa, Bihar, Csanád és Csongrád megyékre terjedt ki.
Egyebekben ld. a Dunáninneni Kerületi Tábla Levéltáránál mondottakat.
Évkör és terjedelem: 1849–1864; 6,51 ifm
A bírósági levéltárak abszolutizmus kori részét az 1850 és 1860 között működött Justizministerium töredékes iratanyaga, valamint az Oberster Gerichts- und Gassationshof iratai alkotják.
Az 1956. évi tűzvészben javarészt elpusztult Bach kori iratanyag ránk maradt töredéke az egykori magyarországi jogszolgáltatási szerveknek a Császári és Királyi Igazságügy Minisztériummal mint felügyeleti hatósággal folytatott levelezését, valamint a fellebbezés folytán az Igazságügy Minisztérium elé került polgári és büntetőperek iratait tartalmazza. Rendje az egykorú tárgyi rendet követi, az iratok nagyobb, azon belül szűkebb tárgyi csoportok szerint, azon belül pedig időrendben vagy személynevek betűrendjében rendezettek.
Az 1849 után bevezetett osztrák rendszerű bírósági szervezet legfelsőbb fellebbviteli fóruma az Oberster Gerichts- und Gassationshof volt. Az öt közigazgatási kerületben pesti, pozsonyi, soproni, eperjesi és nagyváradi székhellyel megszervezett országos főtörvényszékek – Oberlandesgerichtek – ennek alárendeltségében működtek. Hatáskörük peres és peren kívüli, valamint büntetőügyekre egyaránt kiterjedt, az illetékességi területükön lévő törvényszékek – Landesgerichtek – fellebbviteli fórumai voltak. A törvényszékek mellett államügyészségek – Staatsanwaltschaftok működtek. A jogszolgáltatási szervezethez kapcsolódva telekkönyvi hatóságokat is létrehoztak. A bírósági és ügyészségi iratanyag jelentős része elpusztult az 1956. évi tűzvészben. A megmaradt iratok vegyesen, rendezetlenül, gyakran csak az iratképző szervek szerint szétosztva fekszenek. Az iratok nyelve német.
Provizorium és dualizmus kori levéltárak
Évkör és terjedelem: 1861–1869; 13,63 ifm
Az 1861-ben visszaállított Országbírói Hivatal, Királyi Kúria és Erdélyi Legfőbb Törvényszék iratanyagának csak kis töredéke maradt fenn, az iratanyag csaknem teljesen megsemmisült az 1956. évi tűzvészben.
Az Országbírói Hivatal viszonylagos épségben megmaradt iratai eredeti rendjükben – évente újrakezdődő tárgyi csoportok és azon belül sorszámok szerint –, a többi szerv iratai pedig vegyesen, rendezetlenül fekszenek.
Az iratok nyelve magyar.
A levéltárba nem sorolt fondok részben eredeti irattári rendjükből kiszakadt, az 1945. évi ostrom során megsemmisült irategyüttesekből származó darabokat, valamint különféle gyűjteményes jellegű iratsorozatokat és 19–20. századi irathagyatékokat, a bírósági levéltárakra vonatkozó feljegyzéseket tartalmaznak 1979-ig terjedően.
Az iratanyag javarészt rendezetlen.
Az iratok nyelve latin, német és magyar.
A bírósági levéltárak iratanyagában ismertetőleltár, repertórium, kéziratos lajstromok és mutatók segítik a kutatást.