„A gyermekek kastélya” - A bakócai Majláth-kastély története

Hónap dokumentuma
2019.12.19.

„A gyermekek kastélya”

A bakócai Majláth-kastély története

 

A hónap dokumentumának a bakócai Majláth-kastélyról fennmaradt tervrajzokat választottuk. Baranya megyét illetően nem rendelkezünk sok információval a kastélyok történetével kapcsolatosan, ezért e hiány pótlására röviden ismertetjük a Majláth-kastély történetét.

Bakóca a Zselic északi határán, Komlótól 20 km-re nyugatra helyezkedik el. A 18. század folyamán birtokosai között találjuk a fehérvári káptalant, a tihanyi apátot, Matusek András győri püspököt és gróf Nádasdy László csanádi püspököt.[1]

A felszabadító háborúkat követően a Császári Udvari Kamara kezelésébe került, majd 1727 körül a kellemesi Melczer-család lett a birtokosa.[2] Melczer László és gróf Majláth Mária házasságából származó Ignác volt a család utolsó leszármazottja, aki a bakócai javakat bírta.[3] Az 1785. évi népszámláláskor a településen a Melczer család 6 tagja élt, beleértve Melczer Ignácot is.[4]

A család lakóhelyéül szolgáló épületről nincs pontos adatunk, annyi biztos, hogy a későbbi kastély alapjául szolgáló kisebb nemesi kúria lehetett. Az épület egyébként az első katonai felmérésen (1782-1785) már látható.[5] Mivel a család az 1720-as évektől itt élt, ezért valószínűleg ebben az időszakban építették a kastélyt barokk stílusban, melyet később többször átépítettek.[6]

 

 

Özvegy Melczer Ignácné halálát követően a birtokot és a hozzá tartozó kúriát a Majláth család kapta meg adományként.[7] A kastély épületét ekkor bővítették ki és a homlokzatot romantikus stílusban építették át. A család legnevesebb tagja ifjabb Majláth György, aki Baranya vármegyében töltött be magas tisztségeket.[8] Pécsett ismerkedett meg báró Prandau-Hilleprand Gusztáv szlavóniai nagybirtokos lányával, Stefániával, akivel nem sokkal később össze is házasodtak. A lánykérésről maradt fent egy anekdota is: Prandau-Hilleprand Gusztáv bárónak már a másik két leánya férjnél volt, amikor Majláth György kérőként jelent meg. Az egyik vő, Pejachevich Pál gróf, a másik Normann-Ehrenfels Rudolf gróf volt, nekik nem tetszett a nem mágnás kérő. Szóltak is az apósuknak, hogy csak nem adja leányát egy köznemesnek. Mire Prandau báró így válaszolt: „Örömmel adom leányomat, Stefániát székhelyi Majláth Györgynek, mert azt akarom, hogy okos ember is kerüljön a családba!”[9]

 

 

A család legtöbb idejét a bakócai kastély mellett, Pécsett a Mária utcai lakásában töltötte. A 15. számú épületet 1858-ban vásárolta 18.000 Ft-ért Prandau-Hilleprand Cseh Adél bárónő, akitől 1869-ben lánya Stefánia örökölte a házat. A szomszédos épületek (Mária utca 11–13.) pedig ifj. Majláth György tulajdonában voltak. Az épületeket, mivel közös tulajdonban voltak, egybenyitották. A lakóházban történt feltárások során a szobákban különböző témájú festések kerültek elő. Az emelet keleti szobájában az egyik oldalfalon tájrészletek találhatóak, valószínűleg a négy falon keresztülfutó monumentális tájkép lehetett. A mellette lévő szobában textil-tapétát utánzó festés került elő, melyet a sarkokon körökbe komponált virágmotívumok szakítottak meg. A legtöbb szobában hasonló jellegű, de eltérő színvilágú és más motívumokat használó selyemtapéta festés bukkant elő. A mennyezetek legtöbbjén ornamentális, kézi díszítőfestés látható.[10]

1909-ben egy szerencsétlen esetről tanúsít a Pécsi Közlöny. Ifjabb Majláth József gróf, aki idősebb Majláth József gróf fia, balesetet szenvedett, miközben nagyanyjánál, báró Prandau- Hilleprand Stefániánál nyaralt. A kastély emeletéről a lépcső korlátján keresztül leesett a földszintre és súlyos sérülést szenvedett.[11]

A család gyakran töltötte idejét a dolnji-miholjaci birtokán, ahol többször megfordultak az Habsburg uralkodóház tagjai. Az 1900-as évek elején innen indult Ferenc József és Károly, román trónörökös, Ferenc Ferdinánd és több családtag a görcsönyi hadgyakorlatok helyszínére. Ekkor a kastélyt a király befogadására teljesen átalakították.

Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös gyakran járt a család birtokára vadászni, 1910 márciusában is részt vett az egyik vadászaton, ahol négy nap alatt 67 szalonkát lőtt. Az eseményt a részvevőkkel és a zsákmánnyal meg is örökítették.[12]

A trianoni békeszerződést követően, mivel az uradalom legnagyobb része a jugoszláv állam részét képezte, ezért 1922 márciusában az ott dolgozó magyar állampolgárokat egyszerűen kiutasították az országból. 24 óra alatt el kellett hagyniuk az országot. Az uradalom földjeit pedig felparcellázták és szétosztották a lakosok között.[13]

 

 

1919-ben meghalt Hilleprand-Prandau Stefánia bárónő, aki nagy vagyonát jótékony célra fordította és támogatta a szegény gyerekeket. Bakócán saját költségén iskolát és óvodát építetett, melyet az irgalmas rendi apácák vezetésére bízott és fenntartására alapítványt hozott létre. Pécs társadalmi életének aktív tagja, zászlóanyja több egyesületnek, valamint a pécsi Dalárdának is pártfogója volt. A temetés Bakócán és Mosdóson zajlott, majd pedig a Pozsony vármegyei Zavar községben a Majláth család sírboltjában helyezték örök nyugalomra.[14]

 

 

1926 és 1929 között Bakócán volt segédtiszt Fekete István (1900–1976) író, akinek innen származik felesége, a Ballagó idő című önéletrajzi regényében örökítette meg az itteni életet.

Az államosítást követően a földművelésügyi miniszter a kastélyt a hozzá tartózó melléképületekkel és 5 hold földbirtokkal együtt a MEFESZ tulajdonába jutatta üdülő kialakítása céljából. Ekkor felmérték az épület állapotát és kifogástalannak minősítették, kivételt 3 szoba képezett, melyek nem voltak felpadlózva és az ajtótokok is hiányoztak. Az épületet ekkor a volt tulajdonosa Majláth György használta lakhatás céljából.[15]

1950 tavaszán a kastélyt és a hozzá tartozó melléképületeket a Szamuely Tibor Nevelőotthon foglalta el. 1953-ban olyan nagy volt a zsúfoltság az intézményben, hogy a lányokat a bükkösdi otthonba helyezték át.

1970-től fontos feladattá vált az intézmény külső kapcsolatainak kiépítése. Intenzív, anyagi és érzelmi természetű patronálás alakült ki több üzem, vállalat és a nevelőotthon gyermekei között.[16]

Erre jó példa, a Hőerőmű dolgozóinak támogatása 1970-től, akik folyamatosan látogatták a gyermekotthon lakóit évente akár többször is, ilyenkor sakkversenyt tartottak, filmeket vetítettek, sportdélutánokat rendeztek. A karácsonyt megelőző időszakban is mindig ellátogattak hozzájuk, ilyenkor hoztak magukkal néhány ládányi játékot, amely szenteste a karácsonyfa alá került.[17]

1975 augusztusától a nevelőotthon ismét koedukált lett, 30 lány érkezett ekkor az otthonba, többségében olyanok, akinek a testvérei is itt nevelkedtek. A nevelőotthonban sok szakkör, sporttevékenység szolgálta a felnőtt önálló életre való felkészülést.

Az intézmény épületeinek felújítása 1983-ban kezdődött. A kastély teljes homlokzati felújításon esett át. A tetőszerkezetet megerősítették és az esőelvezetést korszerűsítették. A főlépcsőt átalakították. A földszinten új szobákat alakítottak ki.[18]

Jelenleg az épület magánkézben van, de állapota elhanyagolt és romos. Jó lenne, ha komolyabb anyagi ráfordítással legalább az állapotát megőriznék, hiszen az országban kevés ilyen stílusú kastély van.

 

 

 

Sneff Marianna segédlevéltáros

Irodalomjegyzék:

  1. DANYI, 1960 = Az első magyarországi népszámlálás. (1784–1787.) Szerk.: Danyi Dezső, Dávid Zoltán. Budapest, 1960.
  2. Dunántúl, 1934 = Dunántúl, 1934. 24. évfolyam. 164. szám. (1934. július 22.)
  3. Dunántúli Napló, 1983 = Dunántúli Napló, 1983. 40. évfolyam. 351. szám (1983. december 21.)
  4. FÜZES, 1985 = A Zselic mezsgyéjén. Mindszentgodisa és társközségei. Szerk.: Füzes Miklós. Mindszentgodisa, 1985.
  5. MAUKS–MAUKSNÉ, 2002 = Mauks Zoltán, Mauksné Dittrich Csilla: Pécs, Mária utca 15. A falfestések kutatása. In: Műemlékvédelmi Szemle. 12. évfolyam. 2. szám. 2002. 102–105. p.
  6. MÉREY, 2004 = T. Mérey Klára: Baranya megye települései az első katonai felmérés idején. In: Tanulmányok és források Baranya megye történetéből. XII. Pécs, 2004.
  7. NAGY, 1860 = Nagy Iván: Magyarország családai. 7. kötet. Pest, 1860.
  8. NAGY, 2007 = Nagy Imre Gábor: Baranya vármegye főispánjai (1688–1950). In: Baranyai Történelmi Közlemények 2. Pécs, 2007. 79–160. p.
  9. Pécsi Közlöny, 1909 = Pécsi Közlöny, 1909. 17. évfolyam. 170. szám (1909. augusztus 25.)
  10. Pécsi Lapok, 1922 = Pécsi Lapok, 1922. 1. évfolyam. 22. szám. (1922. március 25.)
  11. Pécsi Napló, 1914 = Pécsi Napló, 1914. 23. évfolyam. 184. szám. (1914. augusztus 7.)
  12. Vasárnapi Újság, 1883 = Vasárnapi Újság, 1883. 30. évfolyam. 21. szám (1883. május 27.)
  13. Vasárnapi Újság, 1910 = Vasárnapi Újság, 1910. 57. évfolyam. 14. szám (1910. április 3.)

 

Levéltári források:

  1. MNL BaML VIII. 3603. Bakócai Állami Általános Iskola és Nevelőotthon iratai (1897–1998)
  2. MNL BaML XXIV. Baranya Megyei Földhivatal iratai (1945–1950, 1953)

 

Képek jegyzéke:

  1. A bakócai kastély a Habsburg Birodalom kataszteri térképén (19. sz.)[19]
  2. gróf székhelyi Majláth György (1786–1861) portréja[20]
  3. Szalonkavadászat a dolnji-miholjaci birtokon. Balról jobbra haladva gróf Majláth József, báró Rummerskirch kapitány, gróf Majláth György, gróf Majláth Lászlóné, gróf Hadik János, Ferenc Ferdinánd főherceg, gróf Wallis ezredes, gróf Majláth László, gróf Majláth Nándor, báró Wimpffen őrnagy, Mihalovich Antal volt főispán látható.[21]
  4. László Fülöp festménye özvegy Majláth Györgynéről (1832-1914)[22]
  5. Majláth-kastély Bakócán 1883-ban[23]

 

Tervrajzok jegyzéke:

  1. Keresztmetszeti rajz a kastély épületéről
  2. Az épület emeleti alaprajza
  3. Az épület földszinti alaprajza

MNL BaML VIII. 3603. Bakócai Állami Általános Iskola és Nevelőotthon iratai



[1] FÜZES, 1985. 79.

[2] A család Sáros vármegyéből származik, nemesi oklevelét I. Ferdinándtól nyerte. NAGY 1860. 407–408.

[3] NAGY, 1860. 407–408.

[4] DANYI, 1960. 6. (vessző nem kell)

[5] MÉREY, 2004. 32.

[6] FÜZES, 1985. 121.

[7] A székhelyi gróf Majláth család egy régi nemes család, melynek eredendően Bars és Hont megyében voltak birtokai. NAGY, 1860. 249, 253.

[8] 1842-től alispán, 1843-tól a vármegye országgyűlési képviselője, 1845-től pedig vármegyei főispáni helytartó lett. Sokat tett a megye fejlesztésének ügyéért, nevéhez köthető a Pécsi Takarékpénztár megalapítása, a Pécs-Mohács vasút terve. 1849-ben Windisch-Grätz herceg cs. kir. biztossá nevezte ki. 1865-től magyar kancellár, majd 1867-től országbíró, 1882-től a Kúria elnöke. NAGY, 2007. 134–137.

[9] Dunántúl, 1934. 164. sz. 8.

[10] MAUKS–MAUKSNÉ, 2002. 102, 104.

[11] Pécsi Közlöny, 1909. 170. sz. 3.

[12] Vasárnapi Újság, 1910. 14. sz. 290.

[13] Pécsi Lapok, 1922. 22. sz. 1–2.

[14] Pécsi Napló, 1914. 184. sz. 5.

[15] MNL BaML XXIV. Baranya Megyei Földhivatal iratai. Bakóca. 22760/1947.

[16] MNL BaML VIII. 3603. Bakócai Állami Általános Iskola és Nevelőotthon iratai. Nevelőotthon rövid története

[17] Dunántúli Napló, 1983. 351. sz. 3.

[18] MNL BaML VIII. 3603. Bakócai Állami Általános Iskola és Nevelőotthon iratai. Nevelőotthon rövid története

[21] Vasárnapi Újság, 1910. 14. sz. 290.

[23] Vasárnapi Újság, 1883. 21. sz. 336.

 

Utolsó frissítés:

2020.01.06.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges