Németország el fogja veszíteni a világháborút! 80 éve jelent meg Lajos Iván „szürke könyve”.

Hónap dokumentuma
2019.05.21.

Németország el fogja veszíteni a világháborút!

80 éve jelent meg Lajos Iván „szürke könyve”.

 

A hónap dokumentuma sorozatunkban most egy unikális politikai írásmű kéziratát mutatjuk be. Szerzője, Lajos Iván 1906-ban született Pécsett.

1. kép: Lajos Iván. forrás: Pécs Lexikon

 

Apja, Lajos Ferenc a Széchenyi Gimnázium tanára, majd igazgatója volt. Iskoláit Pécsett végezte, jogi doktorátusát 1928-ban szerezte meg kormányzói kitüntetéssel. Mélyen királyságpárti volt, tucatnyi publikációja is ezt erősíti. Írásai történeti jellegűek, ám az, hogy ő maga történész volt-e, vita tárgyát képezi (lásd Murányi Gábor könyvét és Pritz Pál recenzióját). Leginkább talán politikai írónak nevezhetjük, ahogy Romváry Ferenc teszi a Pécs Lexikon szócikkében. Királypárti világnézete és írásai miatt előbb a nácik, majd a kommunisták is elfogták és lágerba zárták. Szovjetunióban halt meg 1949-ben egy büntetőtáborban. Emlékét bronz mellszobor örökíti meg, mely Pécsett, az MTA Jurisics utcai székházának kertjében áll.

2. kép: Lajos Iván mellszobra: forrás: Pécs Lexikon

 

Lajos Iván 1939 júniusában jelentette meg az akkori németbarát közgondolkodással homlokegyenest szembe menő művét Németország esélyeiről egy leendő háborúban. A „Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében” című munka közvetlenül a világégés előtt azt ecsetelte, hogy a németek miért nem nyerhetnek meg egy esetleges háborút, mindezt német forrásokra támaszkodva.

3. kép: A megjelent mű címlapja., 4. kép: A megjelent mű első oldala.

 

A füzet több mint 40.000 példányban jelent meg két hónap alatt és számos emberhez ingyen jutott el, ami valószínűsíti, hogy a szerző mögött komoly támogatói kör állhatott. Az írást több nyelvre lefordították, nagy nemzetközi visszhangot váltott ki. Az adott történelmi szituációban a magyar kormányzat számára ez egy igen kínos kiadványnak bizonyult a legitimista nézeteket valló szerző tollából. Német követelésre a rendőrség még a nyáron elkobozta a fellelhető példányokat.

A borítója után csak „szürke könyvnek” keresztelt mű eredeti kézirata az MNL Baranya Megyei Levéltárában található. A cédulakatalógusban nem szerepelt, véletlenül találtam rá a kézirattár rendezése során 2015-ben. Hogy a kollégák miért nem vették jegyzékbe, nem tudni. Talán szándékosan hagyták ki, ez esetben feltételezem, hogy a kézirat megmentése volt a cél annak elrejtésével, hiszen szerzőjének az emlékét is igyekezett feledtetni a Kádár-rendszer. (Még az 1980-as évek második felében sem tanácsolták Murányi Gábornak – aki később monográfiát írt Lajos Ivánról – hogy ezzel a témával foglalkozzon.)

A kézirat kézzel írt és írógéppel gépelt, számozott, általában 33,5x20,5 cm méretű lapokra készült. A szerző a nyomtatott, végleges változatban látható félkövér szöveget a kéziratban kétszer húzta alá, a kurzív szöveget egyszer. Tartalmilag a két szöveg megegyezik, legfeljebb néhány szó módosítása látható a kéziratban, illetve utasítások a nyomda számára. A kézirat mellett a kefelenyomat néhány oldala is megtalálható a szerző megjegyzéseivel.

5. kép: A kézirat első oldala. forrás: MNL BaML, 6. kép: A kézirat egyik gépelt oldala. forrás: MNL BaML

 

A kézirat szövege teljes, mind a 11 fejezetet tartalmazza, melyek lényegét a magyarság számára adott figyelmeztetés adja: ne csatlakozzunk a németek vesztes háborújához! Lajos Iván 1939-ben feltételezte, hogy a német hadigazdaság egyik legsúlyosabb problémája a nyersanyagok beszerzése és a munkaerő biztosítása lesz. Leírja, hogy a „blitzkrieg” nem elegendő a szövetségesek legyőzéséhez, a hosszan tartó háborút pedig Németország elveszíti. Világosan látja, hogy az USA gazdasági ereje döntően fogja befolyásolni a küzdelmet. Felhívja a figyelmet arra a náci doktrinára, amely alapján a magyarságnak hosszú távon pusztulnia kell. Alaptételei tehát később igazolódtak. Itt most nincs mód az egész irat tartalmi ismertetésére, csak néhány mondatot ragadnék ki (bár sokat lehetne), melyek jellemzik az egész írást.

Jellemzőek a mű hangulatára a bevezetés sorai: „…mindenki felelős! Lelkiismeretünk és a történelem ítélőszéke előtt valamennyien, a legkisebbek is felelősek vagyunk azért, hogy a mai sorsfordulat idején, akár szóval, akár írásban, akár csendes félrehúzódással milyen irányba segítettünk fordítani a magyar sors kerekét?” Figyelmezteti olvasóit, hogy a nácik milyen jövőt szánnának a magyarságnak idézve a fajelmélet ránk vonatkozó summázatát: „A dunai birodalom minden néptörzse, beleértve különösen a magyarokat, Európának végtére csak terhére van. Minél előbb pusztulnak el, annál jobb reájuk és reánk nézve.” Lényegesnek tartja az ásványkincsek, különösen az olaj szerepét a konfliktusban: „A jövő háborújának német szempontból legnehezebben megoldható problémája kétségtelenül a hadsereg olajszükségletének biztosítása lesz.” Így értékeli az USA szerepét: „…képtelenség tagadni, hogy az amerikai gazdasági erők tüstént a nyugati hatalmak hadviselésének szolgálatába állanak. S elképzelhetetlen, óriási erőt jelent ma már önmagában ez is.”

Ugyanakkor nem is az a legérdekesebb, hogy hány százalékban találta el a leendő eseményeket, és nem is annyira az, hogy milyen politikai-ideológiai talajon állva, hanem az, hogy figyelmeztet: mindenki felelős, ne sodródjunk bele a németek oldalán egy újabb háborúba, mert csak veszíthetünk.

„Szomorú Cassandraként állok e percben közvéleményünk előtt” – írja szabadulása után 1945-ben, miután saját maga mérlegre teszi 1939-ben írott művét. Bár a magyar politikai irányvonalat nem volt reális esélye befolyásolni, hibái és elfogultsága ellenére mégis értékes munkának kell tekintenünk a „szürke könyvet”, mert rávilágít arra, hogy a legnagyobb kényszerhelyzet mellett is létezett olyan szellemi irányvonal Magyarországon, amelyik sem a bal-, sem a jobboldali diktatúra mentén nem tudta elképzelni egy független és szabad ország képét. Ezt adott pillanatban legélesebben Lajos Iván fogalmazta meg.

 

Bősz Attila, levéltáros

Felhasznált források:

Harcos Ottó: Dr. Lajos Iván. In.: Dunántúli Napló, 1989. március 15. 6.

Lajos Iván: Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében. Kézirat. MNL BaML kézirattára. 1748.

Lajos Iván: Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében. Pécs, 1939. Dunántúl Nyomda Rt.

Lajos Iván: Szót kérek. A „szürke könyv” mérlege. Budapest, 1945.

Murányi Gábor: Egy epizodista főszerepe. Lajos Iván történész élete és halála. Budapest, 2006.

Pritz Pál: Lajos Iván élete és halála. In.: Múltunk, 2007/3. 276–284.

Romváry Ferenc: Lajos Iván. In.: Pécs Lexikon I., Pécs, 2010. 450.

Utolsó frissítés:

2019.05.22.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges