Zsolnay Vilmos díszpolgársága

Hónap dokumentuma
2018.06.01.

Zsolnay Vilmos díszpolgársága

 

A díszpolgárság, a legrangosabb városi kitüntetés onnan eredt, hogy a város érdekében eljáró személyeknek díjtalanul polgárjogot adományoztak. Polgárjogot a szabad királyi városi rang elnyerése után, az 1781. évi statútum XVII. pontja szerint a városi tanács adhatott, és az új polgárnak római katolikusnak kellett lennie. Az első ismert díszpolgár Pécsett Ferdinandus de Mülleg, Müller udvari ügynök volt 1791-ben. A díszpolgárságot Pécsett 1947-ig szabályozatlanul és rendszertelenül adományozták. Általában vagy országosan ismert személyiségek (politikusok, művészek, tudósok), vagy helyi nagyságok (püspökök, kanonokok, főispánok) kaptak díszpolgári címet. Csak két városi polgár kapott díszpolgári kitüntetést, Zsolnay Vilmos 1897-ben és a fia Miklós 1907-ben.[1]

Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. ápr. 19. –  Pécs, 1900. márc. 23.) kerámiaművész és majolikagyáros pécsi viszonylatban szokatlanul sok és magas kitüntetetéssel rendelkezett. Zsolnay Vilmos 1868-ban jegyeztette be saját üzemét „Első Pécsi Czement Chamott és Tűzbiztos Agyagáru Gyár” néven.

Az első sikerét az 1873-as bécsi világkiállításon aratta, ahol termékeiért bronzérmet kapott, és az uralkodó a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki.

Az 1878-as párizsi világkiállításon a magas tűzön kiégetett zománcokkal díszített ún. porcelánfajansz termékeiért nagydíjjal (Grand Prix) jutalmazták és elnyerte a francia Becsületrendet.

1884-ben kályhagyárat létesített, épületdíszítő kerámiákat készített, és megkezdte a mázas, épület külsőkön alkalmazott kőcserép, az ún. pirogránit készítését. Az 1885-ös budapesti országos kiállításon kiállított termékeiért kiérdemelte a Vaskorona-rend III. osztályát. 1888-ban megkapta a török Medsidje-rend III. osztályát.

1893-ban Wartha Vincével együtt kikísérletezte a híres, fémfényű ún. eozint. 1896-ban elnyerte a belga Lipót-rend lovagkeresztje kitüntetést.

Ferenc József engedélyezte Zsolnay Vilmos gyárosnak a belga Lipót-rend lovagkeresztjének viselését.[2]

 

Az 1896-os millenniumi kiállításon szereplő eozinjáért az uralkodó a Ferenc József-rend középkeresztjével tüntette ki.[3]

A Ferenc József-rend középkeresztje igen magas kitüntetésnek számított. 1896-ban vele együtt összesen kilencen kapták meg rend középkeresztjét, míg a lovagkereszt fokozatban száznegyvenegyen részesültek.

Zsolnay Vilmos magas kitüntetése érthető módon Pécs város lakosságának is örömet okozott. Ebből az alkalomból javasolta Majorossy Imre Pécs város polgármestere az 1897. január 25-iki rendes közgyűlésen, hogy a város is ismerje el Zsolnay Vilmos munkásságát, és kapja meg a legrangosabb városi kitüntetést, a díszpolgárságot. Indítványozta még, hogy elhunyta után arcképét festessék meg, és állítsák ki a városháza a közgyűlési termében. Az alábbi közgyűlési előterjesztést a közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta el.

 

„1/2289. szám

Polgármester úr a törvényhatósági bizottságnak szép számban egybegyűlt tagjait melegen üdvözölvén, a közgyűlést megnyitottnak jelenti ki s a mai ülésre kitűzött ügyeknek tárgyalása előtt elnöki állásából folyó elengedhetetlen kötelességének ismeri a következő előterjesztéseket tenni úm.:

Örvendetes eseményekkel kezdem, melyek bizonyára jól estek a város minden nemes szívű polgárának, ugyanis:

A legigazságosabb király elismerése magas és a polgári foglalkozás keretében működő egyénre csakugyan felette ritka kitüntetésben részesítette városunk azon zseniális polgárát, ki a hazai iparnak méltán már rég egyik kimagasló kitűnősége, büszkesége, s aki iránt mi pécsiek a legteljesebb elismeréssel tartozunk, mert teremtő lángeszével, kitartó és minden nehézséget leküzdeni képes erélyével úgy szólván a semmiből oly nagyszabású és sok oldalú gyárat létesített itt, amellyel amíg 600-700 polgárnak kenyeret, tisztességes kereseti forrást és családalapításra módot nyújt, városunkra díszt is derít, mert azt művészi alkotásával világhírűvé tette!

Nem is kellene megneveznem, hogy ki ez a kiválóan derék férfiú, mert viszonyainkat ismerő és méltányló minden lakója e városnak az előre bocsájtott szavakból már bizonyára tudja, hogy Zsolnay Vilmos úr őnagyságáról lehet most csak a szó, kinek a művészeti ipar körül szerzett nagy érdemeit már régebben is nemcsak Felséges Uralkodónk a vaskorona renddel, de a külföldi fejedelmek is a legjelesebb rendek adományozásával ismerték el, s akit a francia nemzet a becsületrend lovagjává avatott, s akit szeretett Királyunk legutóbb a nevéről elnevezett jeles rendnek középkeresztjével tüntette ki.

Mihelyt ezen újabbi magas kitüntetésről értesült a tanács, kötelességének ismerte a városnak valóban nagy polgárát a város közönség nevében melegen üdvözölni.

Azt hiszem, hogy ezzel csak a közérzületnek megfelelő első kötelességét teljesítette csak a tanács, azért meg vagyok győződve, hogy a Tekintetes közgyűlés ezt maga sem tartja elégségesnek, hanem a valóban kiváló és e város szerencséjére itt működő polgár iránt a legteljesebb elismerés és hála adóját leróni kész az által, hogy őt:

  1. a város díszpolgárává megválasztja, s az erről szóló oklevelet küldöttségileg átnyújtani rendeli;
  2. hogy elhatározza, miszerint arcképe annak idején, amidőn már a természet törvényei folytán nem lehetünk szerencsések zseniális tehetségét a város javának előre mozdítására irányuló törekvéseinkben segítségül bírhatni, megfestessék, s a közgyűlési teremben az utókor polgárságának buzdítására kifüggesztessék.

Ezen javaslat nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadtatván, annak végrehajtásával a város tanácsa megbizatik.”[4]

 

1/1897. számú közgyűlési jegyzőkönyv

 

A díszpolgári oklevelet 1898. január 2-ikán, vasárnap 11 órakor ünnepélyesen adták át Zsolnay Vilmosnak. Majorossy polgármester és a közgyűlési tagok 25 fogaton hajtottak a városházától a Király utcán át a Zsolnay gyárhoz. Az ünnepelt a Zsolnay család gyári lakásában a családtagok körében fogadta a tisztelgő küldöttséget. A díszpolgári oklevelet ünnepi beszéd kíséretében nyújtotta át Majorossy polgármester. A díszes kivitelű díszpolgári oklevelet kék-sárga tokba tekerték. Az oklevél tartalmazta Zsolnay Vilmos rendjeleinek felsorolását és a díszpolgárságról szóló közgyűlési határozatot. Zsolnay Vilmos meghatott szavakkal köszönte meg a kitüntetést. Majd Majorossy polgármester Zsolnay Vilmos feleségének tiszteletére mondott pohárköszöntőt. Az ünnepség Perls Ármin zsidó főrabbi beszédével zárult. A Pécsi Napló stílusosan „A munka ünneplése” címet adta az ünnepségről tudósító cikkének.[5]

 

 

Nagy Imre Gábor főlevéltáros

 


[1] Nagy Imre Gábor: díszpolgárság. Pécs Lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., Pécs. 2010. I: 170-172.

[2] MNL BaML IV. 1404. a.  Pécs város polgármesterének elnöki iratai 319/1897.

[3] Romváry Ferenc: Zsolnay Vilmos. Pécs Lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., Pécs. 2010. II: 433. – Zsolnay Vilmos. A Pallas Nagy Lexikona. XVI. köt. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytárság, 1897. 1234.

[4] MNL BaML IV. 1402. a. Pécs Város Törvényhatósági Bizottsága közgyűlési jegyzőkönyve 1/1897. (jan. 25.)

[5] A munka ünneplése. Pécsi Napló, 1898. jan. 4., 1-2.

 

Utolsó frissítés:

2018.06.14.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges