Soproni választói névjegyzék (1915-1916)

2018.08.10.

Soproni választói névjegyzékek (1915/16)


A 20. század első két évtizedében a magyar belpolitika egyik központi témáját a választójogi reform kérdése adta, sőt egyes időszakokban a politikai küzdelem kifejezetten a választójog köré összpontosult. Nem véletlenül, hiszen az 1848-ban elfogadott, s 1874-ben módosított – ekkor történt meg a korábbi vagyoni cenzus adócenzussá változtatása – igen szűk, mindössze a lakosság 6-7 %-nak szavazati jogot biztosító választójog felett a 20. század elejére végképp eljárt az idő.


A nők szavazati jogáért küzdő nőmozgalmak, s a nemzetiségi politikusok mellett a választójog drasztikus kiszélesítését, illetve az általános választójog programját nem csupán a szociáldemokraták, radikálisok, illetve liberális demokraták vallották. E törekvéseket támogatták rajtuk kívül még a jellemzően Alföldön támogatottsággal bíró parasztpártok, az ezeknél mérsékeltebb, elsősorban Dunántúlon szerveződő gazdamozgalmak (így pl. Nagyatádi Szabó István gazdapártja) is, de még a keresztényszocialisták, valamint a kifejezetten konzervatív (pontosabban: újkonzervatív) irányultságú, a katolikus egyház támogatását élvező Néppárt részéről is sokan.


Mint látható, a politikai paletta széles spektruma, s végeredményben a társadalom számos rétege sorakozott fel a választójog széles körű kibővítése, illetve az általános választójog bevezetése mellett. Ez elől a politikai élet fő auktorai, a két legnagyobb párt, a szabadelvű párt (majd 1910-től a Munkapárt), valamint a függetlenségi párt sem térhetett ki teljesen. Az 1905-1906. évi belpolitikai válságtól kezdve a Monarchia államrendszerének 1918-ban bekövetkezett összeomlásáig a választójogi reform kérdése szinte folyamatosan napirenden volt, számtalan választójogi reformtervezet készült, de törvénnyé csak egy, a munkapárti Lukács-kormány által megalkotott 1913. évi 14. törvénycikk emelkedett.


A törvényben végül formát öltött választójogi reform több volt, mint kompromisszum. Érdemben semmilyen áttörést nem jelentett, így például a nők továbbra is egységesen kívül rekedtek a választójogon, nem szavazhattak.  A kisebb mértékű kozmetikázás abban merült ki, hogy a korábban döntő részben adócenzushoz – végeredményben jelentősebb jövedelemhez, vagyonhoz – kötött választójoghoz képest, annak megítélésénél innentől nagyobb szerep jutott az egyéb érdemeknek (iskolai végzettség, műveltségi szint, foglalkozás, illetve betöltött pozíció biztosította kvalifikáció). Mindezeket igen bonyolult jogosultsági rendszerben egyesítették, amelyet az e szellemben elsőként 1915/1916. évre összeállított választói névjegyzék rubrikái is visszatükröznek.

A forrásról, illetve a választójognak az 1913. évi törvénnyel történt reformjáról, annak Sopron városra gyakorolt hatásáról, a helyi választópolgárság összetételéről ld. részletesebben:
http://epa.oszk.hu/01900/01977/00260/pdf/EPA01977_soproni_szemle_2013_3_294-298.pdf
Jelzet: MNL GYMSM SL, IV.B.1402. Sopron Város Központi Választmányának iratai, 1915/1916. évi választói névjegyzékek
Irodalom: Csekő Ernő: Sopron választópolgársága az 1913. évi választójogi reform tükrében. In: Soproni Szemle 2013/3. 295-299.
A bejegyzést összeállította: Dr. Csekő Ernő

 

Utolsó frissítés:

2018.08.10.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges