Amikor a külföldi utazás nem jog volt, hanem kiváltság

2018.09.11.
A szocializmus rendszere igyekezett polgárainak minden lépését meghatározni, az előre megtervezett keretek között tartani és irányítani. Az utazás volt az egyetlen olyan lehetőség a lakosság számára, mely által korlátok közé zárt világából kiléphetett, és a világ teljessége kitárulkozott előtte.

Az állam szigorúan figyelte óvó szemeivel a külföldre kívánkozókat, szűkre szabva azok körét, akik ezt megtehették, közéjük főként politikusok, művészek és sportolók tartoztak, illetve olyan szakmai szervek elkötelezett elvtársai, akiknek külföldi látogatása a szocializmus építéséhez hozzájárult.[1]

Egy állampolgár magáncélból, tehát nem hivatali vagy munkahelyi kiküldetés által külföldre háromféle minőségben utazhatott: egyéni látogatóként, egyéni turistaként, vagy az utazási irodák, társadalmi szervek által szervezett társasutazások résztvevőjeként.[2] A polgárok kiutazási kérelemmel fordulhattak az illetékes szervhez, de az utazás lehetőségének megtagadása indoklás nélkül is jogos volt. A nyugati utazások és a vízumkiadási gyakorlat szigorú volt. A célországokat kétfelé osztották: megkülönböztették a keleti, „baráti” és a nyugati, „imperialista” utazásokat.[3] A korszak legfőbb jellemzője, hogy az úticél szerint két különböző útlevél is létezett. A szocialista országokba szóló, „keleti” (piros) útlevél könnyebben beszerezhető volt, kevesebb korlátozással járt, mint a világ többi részére szóló (kék) útlevél.[4]



[1] https://24.hu/tudomany/2010/10/26/torvenyes-jog-az-utazas-magyarorszagon-1978/

[2] https://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/historia/83-03/ch11.html

[3] https://kanizsaujsag.hu/hir/201710/mikor-az-utazas-torvenyes-jogunk-lett

[4] Bencsik Péter: Vég-e a határ? Regio - Kisebbség, politika, társadalom 13.évf. (2002.) 2.sz.

 

1. kép: A "piros" és "kék" útlevél - HU_MNL_KEML_XXXV_42_V/9

 

2. kép: A "kék" útlevél belseje - HU_MNL_KEML_XXXV_42_V/9

 

3. kép: A "kék" útlevéllel látogatható országok - HU_MNL_KEML_XXXV_42_V/9

 

4. kép: Vízum Franciaországba - HU_MNL_KEML_XXXV_42_V/9

 

5. kép: Kiutazási engedély a "piros" útlevélben - HU_MNL_KEML_XXXV_42_V/9

 

A szocialista testvérországokba áramló tömegturizmus a hatvanas-hetvenes években főként a nyugati utakat helyettesítette, arra ugyanis legjobb esetben is csak háromévente mehetett a magyar. Átmeneti könnyítés után 1956 végétől a népi demokratikus országokba szóló útlevélkérelemhez is szükséges volt a munkaadói javaslat, 2 darab, rendőrségileg láttamozott fénykép és egy 3 hónapnál nem régebbi, felbélyegzett borítékos rokoni meghívólevél. Az egyéni turistautazás lehetőségei pedig még kötöttebbek voltak, az útlevélkérelemhez igazolni kellett, hogy foglalt szállodai szobája van, a kinn tartózkodás ideje pedig maximum 14 nap lehetett.[1]

 

Olyan személyek egyáltalán nem is reménykedhettek a kiutazásban, akiknél félő volt, hogy disszidálnak, vagy nyugati benyomásaik révén a rendszert belülről gyengítenék. Aki beleegyezést kapott, számíthatott arra, hogy a jövőben megfigyelik. Az 1970-es évektől enyhülnek a kiutazás körülményei, így a határátlépések száma is jelentősen megnövekedett, ám ekkor is gondosan szemügyre vették a kérelmet a célország tekintetében, majd 1978-ban a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa rendeletben mondta ki, hogy törvényes jognak tekinthető az utazáshoz való jog, így egyre nagyobb tömegek indultak útnak. Az érvényes útlevélhez maximum 70 dollárt lehetett kiváltani, ha valakinél többet találtak, bűncselekménynek számított. A vásárolt valuta mennyiségét az útlevél mellékleteként szolgáló valutalapon tartották nyilván.[2]

 

A Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltárában őrzött dokumentumok nem csak az átlagpolgár szemszögéből engedik vizsgálni a külföldi határátlépéseket. Az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának iratai között kutatva a végrehajtó bizottsági ülések jegyzőkönyveiben számos olyan esettel találkozunk 1970 és 1980 között, amikor a fontos politikai vagy gazdasági szerepet betöltő elvtársak külföldi kiutazási kérelmét az ülések „Egyebek” napirendi pontja alatt név szerint tárgyalják, és a bizottság jóváhagyása nélkül a kiutazás nem valósulhatott meg. Az időszakban vizsgált közel száz kiutazási kérelem érdekes következtetések levonására ad lehetőséget.

1970 előtt a jegyzőkönyvek elenyésző mennyiségben foglalkoznak csupán a kérdéssel, azonban az említett 10 éves periódus igen nagyszámú utazásról tanúskodik, melyek többségében nem egyéni, magánjellegű kiutazások voltak, hanem szakmai utak. A legtöbb esetben nem rendelkezünk beszámolóval az utazások tekintetében, ettől azonban eltér Kutrucz Béla (MSZMP Komárom Megyei Bizottságának Párt- és tömegszervezeti osztályvezetője) és Musitz József (Koppánymonostori Dózsa Termelőszövetkezet elnöke) utazása, akik 1959 novemberében a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tettek látogatást és a néhány hónappal korábbi koreai delegáció (Coj Jen Gen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlésének elnöke) látogatását viszonozva ők is szemügyre vették a Koreai-Magyar Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet. Az európai szokásoktól merőben eltérő kultúra megismerése meghatározó élmény lehetett a két elvtárs részére, akik ezt fényképes dokumentációval is megörökítették.



[1] https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/83-03/ch11.html

[2] https://index.hu/fortepan/2015/10/11/piros_utlevellel_jugoba/

 

6. kép: Kutrucz Béla és Musitz József vendéglátóik körében - HU_MNL_KEML_XXXV_42_V/103

 

7. kép: Kutrucz Béla és Musitz József koreai diákok körében - HU_MNL_KEML_XXXV_42_V/103

 

8. kép: Musitz József a Koreai-Magyar Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet látogatásán - HU_MNL_KEML_XXXV_42_V/103

 

9. kép: Kutrucz Béla a Koreai-Magyar Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet látogatásán - HU_MNL_KEML_XXXV_42_V/103

 

A ’70-es évektől gombamód szaporodnak a külföldi utazások, melyeknek legtöbb alkalommal hivatali oka van, esetleg üdülés. Legtöbb esetben valamilyen delegáció tagjaként utaztak üzleti tárgyalás, szerződéskötés, testvérmegyei kapcsolat ápolása okán, de nem volt ritka, hogy egyszerű turistaként tettek külföldi látogatást. A célországok közül főként európai államok voltak népszerűek, ezek közül is Ausztria, Csehszlovákia, NDK, NSZK, de nem maradhatott el a Szovjetunió sem. Az alábbi diagram pontosan mutatja az úti célok népszerűségét a vizsgált kérelmek tekintetében.

 

 

A külföldi utazások száma korlátozott volt, azonban a párt emberei gyakrabban utazhattak, mint az átlagpolgár. A vizsgált személyek közül az alábbi ábra mutatja, hogy kik voltak azok, akiknek a bizottság legtöbbször hagyta jóvá kiutazását. Dr. Gál István a vizsgált 10 éves periódusban hét alkalommal kapott hozzájárulást a megyei végrehajtó bizottságtól külföldi útjához. Ő 1953-1979 között a Tatabányai Szénbányák igazgatója volt, utazásának célja legtöbb esetben szakmai volt, úticélja főként Ausztria volt, de szakmai tárgyalások keretein belül jutott ki 1970-ben Svédországba is. Kroszner László a Dorogi Szénbányák Vállalat igazgatója 1972-től nyugdíjazásáig (1982.) egyetlen esettől eltekintve szintén minden alkalommal üzleti céllal utazott külföldre brigádlátogatásra, szerződéskötésre, programegyeztetésre. 1973. március 30-án megalakult a Bábolnai Kukoricatermelő Közös Vállalat CPS (Corn Product System), melyet 1975-től IKR Közös Vállalatnak neveztek, ügyvezető elnökének pedig Baksai Antalt választották. A jegyzőkönyvek alapján az ő utazásainak fő célja szintén hivatali volt, így volt szerencséje 1974-ben üzleti tárgyalások keretein belül az Egyesült Államokba utazni, 1977-ben Iránba, 1975-ben pedig szintén feltehetően e célból Kenyába (itt a jegyzőkönyv nem említi a kiutazás okát). Seregi János, a Magyar Szénbányászati Tröszt vezérigazgatója 1970-ben Bányászati Világkongresszusra utazott Spanyolországba, 1977-ben pedig szállítószalag-hevederrel kapcsolatos tárgyalások okán Japánba. Záborszky Zsigmond, a kocsi Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke 1977-ben Jugoszláviában vett részt IBUSZ utazáson, 1978-ban pedig Frankfurtba látogatott el a tavaszi vásárra. Kappel Emil 1958-tól a Komárom megyei Dolgozók Lapja felelős szerkesztője, majd 1965-1981 között főszerkesztője volt 1973-as bulgáriai látogatása is újságírói küldöttség tagjaként valósult meg, de ezen kívül részt vett például csereüdülésen az NDK-ban 1978-ban. Dr. Antalóczy Albert az MSZMP Komárom Megyei Bizottságának titkára szintén megengedhetett magának utazást például Angliába (ennek pontos oka szintén nem derül ki a jegyzőkönyvből), de két hónapos moszkvai továbbképzése is említésre méltó.

 

A külföldön eltöltött napok száma szintén elég változó. Voltak, akik csak egynapos brigádlátogatásra mentek az NSZK-ba, de meg kell említeni Dr. Antalóczy Albert megyei titkár két hónapos továbbképzését Moszkvában az 1976-os esztendőben, vagy Dr. Técsi János két hónapos ösztöndíját az NSZK-ba 1975-ben. Átlagosan 7-8 napot töltöttek el külföldön a párt szoros kötelékében helyet kapó személyek.

 

 

Érdekes úticélok:

  • Baksa István: Szakszervezeti delegáció tagjaként ment Szíriába 1971-ben
  • Skóciában testvérmegyei látogatás
  • Kuba 1978. júliusában adott otthont a Világifjúsági Találkozónak, melyre a megye két fő kiutazását hagyta jóvá.

 

10. kép: Külföldi országokban tett látogatások 10 év alatt a jóváhagyások alapján

 

Jegyzőkönyvi részletek a jóváhagyásokkal:


11. kép - HU_MNL_KEML_XXXV_1_3.csoport_4.őe_0013

 

12. kép - HU_MNL_KEML_XXXV_1_3.cs._12őe_1971_0009

 

 

Prospektus Berlinről:

13. kép - HU_MNL_KEML_XXXV_42_82.őe

 

14. kép - HU_MNL_KEML_XXXV_42_82.őe

 

 

 

Utolsó frissítés:

2018.09.11.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges