„Béna hadfiak” a Nagy Háborúban – emlékezés a „Rokkantak Napjára”

ELSŐ VILÁGHÁBORÚ
Szerző: Kocsis Piroska
2016.09.19.
Az 1981-es esztendőt az Egyesült Nemzetek Szervezete a Rokkantak Nemzetközi Évének deklarálta, amelynek hatására hazánkban szeptember 18-át a „Rokkantak Napjá”-vá nyilvánították. Ez alkalomból az első világháborúban sérülést szenvedett hadirokkantakra emlékezve válogatott levéltári dokumentumokat mutatunk be.

A rokkant

Egy 1915-ben keletkezett levéltári dokumentumból kiemelt megfogalmazás szerint: „Rokkant az, aki személyes hadiszolgálat teljesítése közben elszenvedett vagy előállott sérülés, sebesülés vagy állandó jellegű belső szervi elváltozások következtében katonai szolgálatra teljesen alkalmatlanná vált, s egyúttal polgári keresetképességét egészben vagy részben elvesztette legalább is oly mértékig, hogy vagyontalansága esetén köztámogatásra szorul.”
MNL OL, Belügyminisztérium, Elnöki iratok (K 148), 1915–25. tétel–6683 [20562/1915.]

Múlt és jelen

A rendszerváltozás után a rokkant kifejezés politikailag már nem volt elfogadott, ezért 1992-ben az ENSZ december 3-át A Fogyatékkal Élő Emberek Világnapjává nevezte ki azért, hogy felhívja a figyelmet a balesetben, betegségben és katasztrófa következtében fogyatékossá válók gondjaira, problémáira.

A rokkant kifejezést ma már a „fogyatékos”, „fogyatékkal élő”, „sérült”, „tartósan beteg”, „mozgássérült”, „testi fogyatékos”, „mozgáskorlátozott”, „megváltozott munkaképességű” szavak váltották fel, amelyek sokkal árnyaltabban, választékosabban és talán nem olyan bántóan fejezik ki azt a tartós vagy ideiglenes állapotot, amely a sérült és baleset következtében megrokkant embereket jellemzi. Fenti kifejezéseket az első világháborúban még nem használták, helyette a testi fogyatkozásnak megfelelő kifejezéssel utaltak a fogyatékosságra, mint például rokkant, csonka, béna, sánta, invalidus, nyomorék, hibás, bolond, elmebeteg, torz, púpos, korcs, süket, vak, világtalan, törpe.

Hadigondozott clearfix">

„Béna hadfiak” a Nagy Háborúban

Leírás: 

Polgári életpályák. Tanácsadó rokkant tisztek számára. Budapest, Franklin-Társulat Bizománya, 1917.
Jelzet: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Belügyminisztérium, Elnöki iratok (K 148), 1917.–25. tétel–5589. alapszám [24.260/1917.], (589. csomó).
 

A Hadigondozó Hivatal mellett 1918-ban hadigondozó népirodákat hoztak létre, ahol a hozzájuk forduló hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák tanácsot, pénzbeli támogatást és a hadigondozással kapcsolatos ügyeik intézéséhez kaphattak segítséget.
Az első világháború befejezése után, 1919 végén az akkori Népegészségügyi (később Népjóléti és Munkaügyi) Minisztérium feladatkörébe került a hadigondozás, amely átvette az összes, nem hivatásos állományból származó károsult katonai nyugellátási ügyeinek intézését.
Az első világháború alatt és utána is, a hadigondozás rendszertelenül folyt. A párhuzamosan működő szervek koordinálása nem volt megoldott, a háború elvesztése és az azt követő gazdasági válság lehetetlenné tette az életben maradt, s rokkanttá vált áldozatokról és az elesettek itthon maradt családtagjairól való gondoskodást. Ugyanakkor kialakultak azok a hivatali, szociális keretek, amelyek alapján a későbbi évtizedekben – a második világháború alatt és azt követően – segítették a fogyatékkal élők életét.

Utolsó frissítés:

2017.05.26.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges