Éljen a király! (Meghalt a király.)

Ferenc József halála és temetése
Szerző: Fiziker Róbert
2016.11.29.
„1916. november 11-én a halál átlépte a schönbrunni kastély küszöbét és megritkult őszi fák között elindult az egyszerű katonaágy felé” – írja 1938-ban amúgy „semmilyen értelemben szakmailag megalapozott teljesítménynek nem tekinthető” munkájában Perlaky Lajos plébános a császár betegsége kapcsán. 1916. november 30-án, a Monarchia temetési menetén minden bizonnyal több ezer magyar vett részt, de a magyar politikai elit nem csupán temetni akart.

A Borsszem Jankó folyóirat 1916. november 26-i számának címlapja

 

A Csíkszeredában tartózkodó Károly trónörököst a 86 éves uralkodó aggasztó egészségi állapota miatt 1916. november 10-én Bécsbe rendelték. Gróf Tisza István magyar miniszterelnököt, aki szintén (egyhetes) erdélyi látogatásra indult, báró Burián István külügyminiszter és báró Roszner Ervin, a király személye körüli miniszter másnap távirati úton szintén arról értesítette, hogy az uralkodónál „meglehetős gyöngeség figyelhető”, „helyzet tegnap igen aggasztó volt” és azt a kezelő orvos „szintén nagyon pesszimisztikusan ítélte meg”. Tisza Kolozsvárról azt felelte, hogy a „feltűnést kerülendő, útitervén egyelőre nem változtat”. Az érthetően bizalmas információkat tartalmazó táviratváltást a Miniszterelnökség pecsétjével ellátott borítékba zárták és azt legközelebb csak 1951-ben bontották fel az Országos Levéltár munkatársai.

Ferenc József halotti anyakönyvi kivonata

Jelzet: MNL OL, 1526 utáni Gyűjtemény, A Magyar Országos Levéltárnak megőrzésre átadott iratok, Vegyes iratok, A felséges uralkodóházban előforduló családi változásokról szóló anyakönyvi kivonatok, értesítések (R 361), 4. tétel, No. 2.

 

Mint látható, ezen a halotti levélen és a fentebb idézettben csak két azonos rubrika található: a halál oka (latinul: Debilitas cordis post pleuropneumoniam), illetve a halál ideje és helye, emellett pontosan közlik a gyászszertartás állomásait és a halotti szemle időpontját is megadják. Az Österreichisches Staatsarchiv munkatársaival és a schönbrunni emlékkiállítás kurátorával folytatott egyeztetés után egyértelmű: a forrás megjelölése nélkül – és részben hiányosan – idézett dokumentum valójában a halottszemle után kiállított halotti bizonyítvány (Totenbeschaubefund; jelzete: Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Hofarchive, Obersthofmeisteramt, Hofzeremonielldepartement, Neue Zeremonialakten 72-1), intézményünk pedig a halál tényét hivatalos formában a magyar kormány tudtára adó halotti anyakönyvi kivonatot (korabeli terminussal Totenschein) őrzi, amelyet a cs. és kir. udvari és várkáplán állított ki a felséges család halotti anyakönyve alapján (bécsi lelőhelye: Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Urkundenreihen, Habsburg-Lothringische Familienurkunden 3009). Azaz a halottszemlén kiállított bizonyítvány valóban minden állampolgárra egységes formanyomtatvány alapján készült, de a halál tényét nem a területi illetékesség szerinti, hanem a külön az uralkodóház tagjai részére rendszeresített anyakönyvben (Sterbematrik der Allerhöchsten Familie) rögzítették. Az „egyszerű császár”, a primus inter pares képét azonban propagandisztikus okok miatt máig – még az uralkodó halála és temetése kapcsán is – fenn kívánják tartani és erre a halotti bizonyítvány szövege alkalmasabb.

Bár a gyász különböző megjelenítési formáiról számos határozat született Budapesten (többek között Ferenc József „dicső uralkodásának áldott emlékét” törvénybe is iktatták és egy emlékmű felállítását is elrendelték – ez máig nem történt meg), és bár Tisza a király halálát és az új uralkodó hatalomátvételét „a nemzet szempontjából ugyanolyan nagy jelentőséggel bíró” két eseménynek nevezte, a magyar politikai elit egyértelműen az utóbbira, a magyar történelem utolsó királykoronázására készült. A magyar alkotmány szerint Ausztria császára csak a koronázás aktusával vált jog szerinti, alapvető törvények kiadására jogosult magyar uralkodóvá. Károly is egyetértett azzal, hogy a háborús viszonyok közepette nem csupán a magyar katonák lojalitását, de a birodalom ellátását is biztosítania kell, ezért nem kellően kiérlelt, békeviszonyok között is nehezen megvalósítható reformterveit is háttérbe szorítva – Gratz Gusztáv szerint – eszébe sem jutott a koronázás elhalasztása. Az „utolsó nemesi felkelés” 1916. december 30-án történt meg Buda várában, azon a napon mutatkozott meg utoljára a történeti Magyarország pompája, hogy két évvel később az Osztrák–Magyar Monarchiával együtt semmivé váljon.

 

Digitális felvételek: Czikkelyné Nagy Erika

 

 

Utolsó frissítés:

2016.12.14.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges