„Monumentális beruházás, költségvetési alultervezése”

A Népstadion építéstörténetéhez
2019.12.02.
Ezen a héten a 2019. november 15-én megnyitott Puskás Ferenc Stadion elődjére, a Népstadionra emlékezünk levéltárunkban őrzött és kevésbé ismert dokumentumok segítségével.

A legtöbb európai fővárosban és nagyobb városban már az 1920-as években korszerű vasbeton lelátókat építettek. Magyarországon ezzel szemben a fagerenda használata terjedt el, amely nagyon sérülékeny volt. A Ferencvárosi Torna Club 1911-ben átadott Üllői úti pályáján az A és B tribün is megsérült a második világháború alatt. A hivatalos álláspont szerint azonban nem volt szükséges újjáépíteni a stadiont, elég volt csupán a hibákat kijavítani. 1947. május 5-én a 87. magyar-osztrák „Futballmérkőzésen” azonban a Fradi pályán, amelyet a válogatott meccsek alkalmával is használtak, egymás után két szerencsétlenség is történt. Az első tömegszerencsétlenségre közvetlenül a meccs kezdete után került sor, amikor a B lelátó és a Springer-szobor közötti állóhelynél a korhadt deszkapadlózat beszakadt, és az ott tartózkodók a tribün alatti korsóülésre zuhantak. A tömegpánik tovább nőtt, amikor a mérkőzés második félidejének közepén a teniszpálya felé állók (megközelítőleg 200 ember) alatt a betonoszlopra helyezett padlózat mintegy 8 méter szélességben beszakadt.

 

Leszakadt a lelátó a magyar-osztrákon. Ragyogó kezdés ragyogó befejezés: Magyarország-Ausztria 5:2 (2:2). Népsport, 1947. május 5. III. évfolyam, 85. szám 1., 3. o.

A korabeli sajtó szerint „Budapest ma is korszerű nagypálya nélkül áll, pályáink általában szűkek és rozogák. Ezt a kérdést mielőbb megnyugtató módon rendezni kell s mindent el kell követni, hogy a hároméves tervben szereplő Népstadion mielőbb felépüljön.” (Népsport, 1947. május 5. III. évfolyam, 85. szám. 3. o.)

A terv sokáig megvalósulatlan maradt. A Fővárosi Beruházási Vállalat 1951 augusztusában beszámolt az Országos Testnevelési és Sport Bizottságnak az elvégzett munkákról, és vázolta az újabb terveket: a 100 000 fő befogadására alkalmas, pilonkarélyokkal ellátott monumentális épület mellé a háromemeletes öltöző helyére egy reprezentatívabb, tizenegy emeletes épület kivitelezését tervezte. Az átadás határidejét 1953. május 1-ben határozta meg, de az ügy fontosságára való tekintettel az építkezés irányítására külön kormánybizottságot kívánt létesíteni.

A Fővárosi Beruházási Vállalat jelentése a Népstadionon elvégzett munkákról, Budapest, 1951. augusztus 7.
Jelzet: MNL OL XIX-I-14-b-412/1951. (2. d.) (MNL OL, Országos Testnevelési és Sport Hivatal, TÜK iratok)

 

Az építkezés során több hiányosságot találtak, amelyek kijavítását kérték a kivitelezőtől, de más változtatás is történt: a tizenegy emeletesre tervezett öltözőből az átadásra végül az eredeti háromemeletes épület kivitelezése valósult meg.

A Népstadion öltözőépületének terveit illető ügyirat (jegyzőkönyvvel és tervrajzzal)
Jelzet: MNL OL XIX-I-14-a-885. tétel-N-51/1952. (MNL OL, Országos Testnevelési és Sport Hivatal, Általános iratok)

 

Az iratok tanúsága szerint a tervek és a határidők is egyre változtak. 1952. június 24-én már egy 78 000 fős stadion átadását tartották kivitelezhetőnek 1953. augusztus 20-ai átadással.

 

A Stadionépítő Vállalat az Országos Tervhivatalnak a Népstadion kivitelezési határidejéről, Budapest, 1952. június 24.
Jelzet: MNL OL XIX-I-14-a-885. tétel-szn./1952. (MNL OL, Országos Testnevelési és Sport Hivatal, Általános iratok)

 

A folyamatos csúszások miatt gyakori volt, hogy a sportolók önkéntesnek álltak és saját maguk is részt vettek az építkezésen, bár önkényes hiányzásuk gyakran a munkafegyelem megzavarásához vezetett.

 

A Stadionépítő Vállalat kérvénye az Országos Testnevelési és Sport Bizottsághoz az önkéntes munkát vállalt sportolók munkamoráljának a javítása érdekében, Budapest, 1952. május 21.
Jelzet: MNL OL XIX-I-14-a-885. tétel-N-32/1952. (MNL OL, Országos Testnevelési és Sport Hivatal, Általános iratok)

 

Az 1952-es év végén a kivitelezést a gyakori lopások hátráltatták, ekkor ólomcsöveknek és szerelvényeknek kelt lába.

 

Az Országos Testnevelési és Sport Bizottság feljegyzése az Államrendőrség Budapesti Főkapitánysága részére a Népstadion építkezése során tapasztalat lopásokról, Budapest, 1952. november 5.
Jelzet: MNL OL XIX-I-14-a-885. tétel-N-122/1952. (MNL OL, Országos Testnevelési és Sport Hivatal, Általános iratok)

 

A monumentálisra tervezett épület ünnepélyes átadásának szervezése is közel egy évig tartott. 1952. augusztus 26-án úgy vélték, tartható lesz az 1953. évi átadás, amelyet április 4-re, a „felszabadulás” ünnepére terveztek. Attól tartva azonban, hogy túl hideg lenne a megnyitó ünnepségen, a résztvevő 5000 iskolásnak 1 500 000 forintért színes melegítőruhát akartak beszerezni, hogy ne fázzanak a gyerekek.

 

Garami Jánosné osztályvezető feljegyzése Hegyi Gyulának, az Országos Testnevelési és Sport Hivatal elnökének az 1953. április 4-re tervezett megnyitó programjáról
Jelzet: MNL OL XIX-I-14-a-885. tétel-szn/1952. (60. d.) (MNL OL, Országos Testnevelési és Sport Hivatal, Általános iratok)

 

A stadion beruházási összköltsége végül 160 millió forintot tett ki, de több szektor az átadáskor még nem volt készen. Akik az ötvenes években arról álmodoztak, hogy egyszer majd körbeér a Népstadion felső karéja, a leggyakrabban a Rio de Janeiro-i Maracanãra hivatkoztak. “Ha a braziloknak sikerült egy ilyen stadiont építeni, akkor a magyaroknak is fog” – hangzott el többször is. A Népstadion építése azonban többször is megcsúszott, a végleges átadást is folyamatosan halasztották, sőt a csekély pénzkeret miatt 1953-ban a munkálatok leállása is felmerült.

Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sport Hivatal elnöke Nagy Imréhez A Népstadion további építéséről és egy fedett sportcsarnok létesítéséről, Budapest, 1953. aug. 15.
Jelzet: MNL OL XIX-I-14-b-88-H/273/1953. (4. d.) (MNL OL, Országos Testnevelési és Sport Hivatal, Általános iratok)

A stadion megépült bár, mégis befejezetlen maradt. Az öltözőépület három emelet magas, a férőhelyek száma pedig hivatalosan mindig is 100 ezer alatt maradt. (Igaz, az 1955-ös magyar-osztrák meccset 104 ezren látták élőben – akkor még alig-alig volt televíziókészülék az országban.) A befejezésnek nagy lökést adhatott volna, ha sikerrel pályázzuk meg az 1960. évi olimpiát. Az első négy város között ugyan még ott szerepelt Budapest is, de végül egy hajszálnyival Róma lett az első Lausanne előtt. Ezzel végleg elúsztak a stadion továbbépítéséről szövött álmok, csakúgy, mint az aranyhegyi sportközpont terve.

Utolsó frissítés:

2019.12.02.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges