Kiegyezés: hárman is bábáskodtak a közös bölcsőnél megyénkből

Kiegyezés és Tolna megye
2017.06.19.

Kiegyezés és Tolna megye. Ezzel a címmel tartott előadást a Győr-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltárának főlevéltárosa pénteken Szekszárdon, a Tolna Megyei Levéltár kiállítótermében. Dr. Csekő Ernő számára nem volt ismeretlen a helyszín, hiszen 1996-tól 2001 végéig itt dolgozott. Az elmúlt közel húsz évben alapvetően a dualizmus korszakával foglalkozott, azon belül is kitüntetett módon Tolna megye, Szekszárd társadalomtörténetével. Három évvel ezelőtt benyújtott doktori disszertációja A dualizmus kori elit Tolna megyében címet viselte.

 

Dr. Csekő Ernő tart előadást egykori munkahelyén (Fotó: Mártonfai Dénes)Dr. Csekő Ernő tart előadást egykori munkahelyén (Fotó: Mártonfai Dénes)
 
 

– A kiegyezés jelentősen és előnyösen megváltoztatta az ország közjogi helyzetét, hiszen egyenrangú lett Ausztriával – nyilatkozott lapunknak dr. Csekő Ernő. – Másrészt államunk visszakapta, ha nem is függetlenségét, de önállóságát. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról az ugyancsak lényeges, nemcsak formai, de tartalmi elemről, hogy 1541 után most lett ismét egységes Magyarország. De a kiegyezés nemcsak nemzeti törekvéseket teljesített be, hanem társadalmi programot is végrehajtott. Az 1848-ban megfogalmazódott és törvénybe öntött polgári átalakulás programjáról van szó. Ennek elemei: az önálló, független törvényhozói hatalom, az ugyanígy önálló, független végrehajtói hatalom és igazságszolgáltatás.

Ebben a folyamatban Tolna megyének ugyan nem volt, nem is lehetett speciális szerepe – a reformkorban a fősodor részét képező vármegyei testület 1861 és 1867 között nem is ülésezett – , de azért akadtak mifelénk is olyan személyiségek, akik figyelemre méltó háttérmunkát végeztek.

Dr. Csekő Ernő elsőként Augusz Antalt említette: a Liszt Ferencet a megyeszékhelyen négy alkalommal is vendégül látó báró neve azért tűnhet meglepőnek, mert 1849 utáni, udvarhű szerepvállalását a kortársak egy része is rosszallotta.

– Viszont jól kiépített reformkori kapcsolatait ekkor is tudta kamatoztatni – folytatta dr. Csekő Ernő. – Az 1865-ben megjelent, a kiegyezés egyik fontos előkészítő dokumentumának számító Húsvéti cikk előtt háromszor is találkozott a szerzővel, azaz magával Deák Ferenccel. Ezeken a megbeszéléseken kezdett alakot ölteni a kiegyezés lehetősége, Augusz Antal, mint az uralkodó, azaz Ferenc József bizalmasa közvetítésével. A második helyen említem Bartal Györgyöt. A faddi földbirtokos 1865 és 1867 között a magyar királyi helytartótanács elnökhelyettesi tisztét töltötte be: mint ilyen, jelentős szerepet játszott a bécsi udvar és a magyar vezető réteg közötti tárgyalásokon. A kiegyezés után csatlakozott a Deák-párthoz.

A harmadik ilyen személy gróf Apponyi György volt, ebben az időben bátaapáti és környéki földek birtokosa, a Trianonban a magyar békeküldöttséget vezető Apponyi Albert édesapja. Konzervatív politikusként 1862-ben – többedmagával együtt – memorandumot nyújtott be az uralkodónak. Az emlékeztetőben önállóságot kért Magyarországnak, bár nem polgári, népképviseleti, parlamentáris, hanem 1847-es rendi alapon. A Húsvéti cikk után Apponyi György a császárvárosban, azaz Bécsben megjelenő lapja, a Debatte ugyancsak ismertetett egy kiegyezési menetrendet.

Mindent összegezve, történeti köztudatunkban nem igazán van jelen az a tény, hogy 1867 előtt egy lehetséges kiegyezést tekintve a konzervatívok és a liberálisok között voltak érintkezési pontok. Még akkor is, ha amúgy sok mindenben nem is értettek egyet.

Galéria az eseményről:

http://mnl.gov.hu/mnl/tml/galeria/kiegyezes_es_tolna_megye_cseko_erno_eloadasa

http://www.teol.hu/tolna/kozelet/kiegyezes-harman-is-babaskodtak-a-kozos-bolcsonel-megyenkbol-732613/

Utolsó frissítés:

2017.06.19.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges