GYÁSZ - elhunyt Dr. Kiss Mária (1930–2019)

2019.11.01.
Életének 90. évében, 2019. október 29-én Vasegerszegen, a Szent Miklós Idősek Otthonában elhunyt dr. Kiss Mária nyugalmazott Vas megyei levéltárigazgató.

Ismereteink szerint ő volt az egyetlen kolléga, aki szakmai tevékenysége során három levéltárat is igazgatott. 1930. október 6-án, Szombathelyen született. A Kanizsai Orsolya Leánygimnáziumban tett érettségi vizsga után felsőfokú tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1953-ban fejezte be. Kötelező gyakornoki évét a Magyar Országos Levéltárban töltötte, ezt követően 1954-ben vette át történelem-levéltáros diplomáját.

A Szombathelyi Állami Levéltárban segédlevéltárosként kezdett dolgozni. 1955. szeptember 1-től Magyarország első női levéltár igazgatójaként a Győri Állami Levéltárat vezette, majd 1959 februárjában a Veszprémi Állami Levéltár igazgatójának nevezték ki. 1961-ben beosztott levéltárosként tért vissza Szombathelyre. Doktori fokozatát 1966-ban a „Szombathely céhes iparának története a 17-19. században” című dolgozatának megvédésével szerezte meg. 1981. januárban lett a Vas Megyei Levéltár igazgató-helyettese, majd 1982-től 1986. október 1-én történt nyugdíjba vonulásáig annak igazgatója.

Dr. Kiss Mária levéltárosi munkásságának fő területét az iratgyűjteményekben rejtőző diplomatikai anyag felkutatása, valamint a családi irattárak rendezése jelentette. Levéltárigazgatói működése idején, 1984-ben indította útjára az azóta hagyománnyá vált és évente megrendezett „Vas Megyei Levéltári Nap”-okat, valamint szerkesztőként a „Vas megyei levéltári füzetek” sorozatot.

Megyei levéltárvezetőként a magyar levéltárügy hősi szakaszainak terheit hordta a vállán azokban a nehéz években, amikor gyakran a „papírgyűjtő kampányok”-tól kellett a múlt értékes iratait megőrizni az utókor számára. 

Aktív Közösségi emberként  1963-tól Szombathely város tanácsának, majd 1965-1980-ig a városi végrehajtó bizottságnak tagjaként vett részt szülővárosa közéletében, különös odafigyeléssel, a kultúrával és a közművelődéssel kapcsolatos döntésekre.

Precíz forrásfeltáróként  a felfedezett, sokszor unikális dokumentumokat és a tudomására jutott információkat önzetlenül, a szakmai féltékenység legkisebb jele nélkül bocsátotta az adott tudományterület hozzáértőinek rendelkezésére.

A tanácsért hozzá forduló munkatársak, kutatók és levéltári ügyfelek számára bizalmat keltő és megnyugtató volt jó kedélyt sugárzó személyisége. A  konzultációkra mindig nyitottan  ismerte és számon tartotta a kollégákat és rendszeresen részt vett a 1970-es években egyre dinamikusabbá váló levéltáros  szakma összejövetelein, az örvendetesen szaporodó levéltári konferenciákon. Egyik kezdeményezőként fáradhatatlanul dolgozott a Magyar Levéltárosok Egyesülete megalapításán. Naprakész kapcsolatot ápolt a szomszédos burgenlandi és szlovéniai társintézmények vezetőivel, levéltárosaival.

Vas megye középkori céhes iparának, valamint Szombathely város ipartörténetének kutatásában szerzett tapasztalatait, eredményeit a Vas megyei folyóiratokban, valamint szakmai periodikákban publikálta. 1971-ben megjelent „Szombathely püspöki mezőváros tanácsa a XVII-XIX. században” című tanulmánya napjainkig megkerülhetetlen dolgozat.

Több évtizeden át tevékenykedett a Veszprémi Akadémiai Bizottság Céhtörténeti Munkabizottság tagjaként. Aktív  résztvevőként szervezte   a Vas megyei honismereti mozgalmat, és a Szombathely Város Honismereti Munkabizottságot. Irányításával több Vas megyei falumonográfia, üzem- és intézménytörténeti tanulmány készült.

A hivatásának tekintett archívumi tevékenységet 1986-ban történt nyugdíjba vonulása után magánemberként is folytatta, majd 1991-ban Konkoly István szombathelyi megyéspüspök felkérésére elvállalta és közel két évtizeden át irányította a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár  iratrendezési munkálatait. Ezekben az években a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya megbízásából ellátta a dunántúli egyházi levéltárak szakfelügyeletét. Szakmai munkájának elismeréseként számos kitüntetésben részesült, 2005-ben vehette át a Széchényi Ferenc díjat.

Aktivitását, a naponta elvégzett kutatómunkát, egy sajnálatos baleset és az azt követő lassú regenerálódás törte meg, majd az egy esztendővel ezelőtt bekövetkezett második sajnálatos eset végleg lehetetlenné tette. Nehéz élethelyzetében váratlan örömként fogadta Alma Materének a jubileumi vasdiploma adományozásáról szóló értesítését.

Dr. Kiss Máriával az 1950-es években átalakult levéltári szakma úttörő nemzedékének egyik utolsó személyisége távozott. Szeretetre méltó, színes egyéniségének emlékét kegyelettel fogjuk őrizni. Temetésére 2019. november 6-án, szerdán 12.30-kor a Szalézi templom kriptájában kerül sor, előtte a gyászmise 11.30-kor kezdődik.   Nyugodjék békében!

Feiszt György

Utolsó frissítés:

2019.11.04.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges