A drótvízjelet Itáliában, az Ancona melletti festői hegyek között működő FABRIANO papírmalomban találta fel 1280-ban egy Puzzoli nevű, ügyeskezű papírkészítőmester. Észrevette, hogy a merítőszita felületére szerelt apró és vékony drótdarab jól látható nyomot hagy a papírban. Később arra is rájött, hogy ezzel a jellel meg tudja különböztetni a saját jó minőségű merített papíríveit mások munkáitól. Ezzel a vízjel a papír megszemélyesítőjévé, eltávolíthatatlan optikai kódjává, majd a papírkészítők mesterjegyévé vált. Megszületése után alig harminc évvel az első ősvízjel megérkezett Magyarországra is egy apró sárkány alakjában.
Az első magyarországi vízjeles papíroklevelet Gentilis de Monteflorum – más néven Gentile Portino da Montefiore (†Avignon, 1312) bíboros, pápai legátus bocsátotta ki Pozsonyban.
Gentilis itáliai nemesi családból származott. Belépett a ferences rendbe és minoritaként került a pápai udvarba. 1298-tól bíboros volt. 1308. júniusa és 1311. októbere között pápai legátusként Magyarországon tartózkodott, hogy Anjou I. Károly hatalmát megszilárdítsa és az egyházi fegyelmet helyreállítsa. Ügyes diplomáciával, a tartományurakkal kötött előzetes paktumokkal sikerült elérnie, hogy Károlyt a magyar főurak 1308 novemberében elismerték királyuknak. Azokat, akik utóbb nem fogadták el Károly uralmát, kiközösítette 1309-ben Kán László, 1311-ben Csák Máté jutott erre a sorsra. Károly 1309. június 15-i, második koronázására a Szent Korona hiányában új koronát készíttetett, melyet az országgyűlés érvénytelennek tekintett. Több egyházi zsinatot tartott, jelentős egyházi igazságszolgáltató és ehhez kapcsolódó írásbeli tevékenységet fejtett ki. Assisiben, a maga alapította kápolnában temették el.
1310. május 2-án válaszlevelet írt Benedek választott, de még meg nem erősített erdélyi püspöknek, amelyben a püspök kérésére arról tájékoztatta, hogy az elrendelt egyházi tilalmat addig kell megtartani, amíg Kán László erdélyi vajda vissza nem adja a Szent Koronát a királynak. „Nagyon-nagyon szeretnénk, hogy László általatok küldje el nekünk a koronát, miként a ti leveletek értelmében ezt megígérte nekünk, hogy mi is a királlyal elrendezhessük az ő ügyeit." A korona visszaküldésének határideje július 1. volt. Talán nem véletlen, hogy másnap Gentilis megerősítette Benedek megválasztását, nyilvánvalóan fáradozásai jutalmául. A visszaszerzett Szent Koronával Tamás esztergomi érsek 1310. augusztus 27-én Székesfehérvárott harmadszor is királlyá koronázza I. Károlyt, és ez a szertartás már mindenben megfelelt a magyar szokások előírásainak. Az első magyarországi papíroklevél tehát nagyon fontos államjogi eseményt örökített meg.
 | Az egyik főbordára rögzített, függőleges irányú vízjel a papírlap középtáján helyezkedik el. A vízjelkép átnézete a papírháttér egyenetlenségei és papírhibái miatt meglehetősen halvány és néhol elmosódott. Ez magyarázza azt, hogy sokáig vízjelnélkülinek tartották ezt a papírt. Csak 2009-es, alapos filigranológiai vizsgálata derítette ki, hogy mégis tartalmaz vízjelet. A közepes méretű szimbólum-vízjel motívuma álló alakú sárkányt ábrázol. Hasonló méretű és alakú vízjelváltozatok – ebből a korai időszakból több évben is – előfordulnak a Diplomatikai Levéltár anyagában őrzött vízjeles papírok között. A sárkány motívum a vízjelek világába összetett jelképrendszere miatt került be. A korai európai vízjelkészítők – ahogy ennél a vízjelnél is látható – szárnyas, szarvas, tüskés fantázialényként jelenítették meg. A szimbólum jelentéstartalma gyakran papírmalmonként eltérő volt. Pozitív és negatív tulajdonságokkal egyaránt felruházták. A sárkány a teremtésmítoszokban a vadságnak és a természet féktelen erőinek a megszemélyesítője. A görög-római mitológiában a termékenység ura, a bölcsesség és a prófécia jelképe. A keresztény ikonográfiában az őskígyó előképéből formált jelkép, Isten ellenfele, a gonosz, az ördögi erő, a legyőzött ördög megtestesítője. Ebben a szerepkörében sárkányölők (például Mihály arkangyal) és szentek attribútuma (például Szent Margit, Szent György, Szent Szilveszter). Ugyanakkor transzcendens jelentés hordozója is: a sárkány a világok közötti közvetítő, egyúttal kifejezi a világosság (Isten) és a sötétség (ördög) örök párharcát, a világ örök körforgását. Ebben az értelemben az itáliai papírkészítők – az egyszarvúhoz hasonlóan – Krisztus jelképnek is tekintették. Magyarországon családi címeres pecséteken is előfordul. |
